Fiat 128 Abarth

Német vér, olasz szív

A Fiat 128-as mérföldkő az európai autógyártásban, orrmotorjával, fronthajtásával tulajdonképpen
évtizedekre meghatározta a kis- és közepes autók konstrukcióját. Talán a „Golf-osztályt” is
elnevezhetnénk róla, ugyanis az 1969-ben bemutatott és 1970-ben az év autójának választott Fiat
128-as évekkel előzte meg a Volkswagen újdonságát. A sikeres modellből hárommilliónál is több
talált gazdára, komoly családfát alapított, mérges változatait pedig az Abarth cégnek köszönhetjük –
az alábbiakban egy ilyet mutathatunk be Szandelszky Béla segítségével.
Nem véletlen a Fiat 128-as által elnyert legrangosabb európai szakmai díj, hiszen ez volt az első autó,
amelynek a motorja, váltója és differenciálműve is egy egységbe került és nem egymás fölé. Emiatt a
súlyelosztás nagyon jó lett, ráadásul az autó megoldást hozott egy másik régi problémára is. Sokáig
gondot okozott kanyarodáskor az, hogy a féltengelyek hosszúsága eltérő. E problémára elsőként a
128-asnál találtak gyógyírt, ami annyira jól sikerült, hogy a jelenlegi autóknál is ezt alkalmazzák,
természetesen kissé korszerűbb változatban.
A Fiat 128-asról szóló gyors ismertetőt Szandelszky Bélától kaptam, aki úgy tartja, hogy autója nem
különleges viselkedésű jármű, ellenben a felsorolt újításai miatt valódi autós mérföldkőnek számít.

  • Amikor meglátják manapság a kocsimat, sokan felkiáltanak: Hű, egy Zsiguli! Ha rájönnek, hogy
    tévedtek, akkor jön a zastavázás, mivel Magyarországra elsősorban a Fiat 128-as nyomán készült
    Zastavák kerültek, nem pedig eredeti Fiatok – kezdte kicsit távolabbról autója történetét a gyűjtő,
    akiről rögtön el is árulhatom, hogy egy Abarth 128-as büszke tulajdonosa.


    A jugoszlávok valóban nagyon hamar, még a hetvenes évek közepén elkezdték licenc alapján gyártani
    a saját változatukat, de a Fiat nemcsak ezt a sikert könyvelhette el. A gépkocsi másolatait nemcsak
    Európában, hanem a kontinensen kívül is gyártani kezdték. Dél-Afrikában még pick-up verziót is
    csináltak belőle, de Argentínában is sokáig gyártották, ahol máig óriási kultusza van. De aztán nyílt
    egy egyiptomi üzem is, ahová a Zastava szállított alkatrészeket. Marokkó, Kolumbia, Srí Lanka is
    sorban állt a gyártásért, így 1969-től 1985-ig hárommilliónál is több darab készült A Fiat 128-asból.
    Szandelszky Béla első autója a 128-as licensze alapján Jugoszláviában gyártott Zastava volt. Ezt még
    tizennyolc évesen vásárolta, meglehetősen romos állapotban, de aztán bele is szeretett.
  • 1993-ban már ömlöttek Magyarországra a használt nyugati autók. Az egyik nap felhívott egy
    ismerősöm, aki importtal és egyben felújítással is foglalkozott, majd megkérdezte, hogy nem
    szeretnék-e egy Volkswagen Golfot, vagy egy Fiat 128-ast? Akkor még szó se volt arról, hogy utóbbi
    egy Abarth lenne, semmilyen részletet nem tudtam róla, de nagyon örültem a lehetőségnek és
    természetesen a Fiatot választottam. Százhúszezer forintot fizettem érte, ami akkoriban nem volt túl
    sok egy nyugati autóért.

Ez is olyan romos volt, mint a Zastavája?Nem az volt vele a gond, ellenben rögtön észrevettem egy eltérést. A kerekei nem stimmeltek. Nem
a hozzá való felniken ment az autó, hanem egyszerű lemezfelniken. És itt kezdődött egy érdekes
történet. Kiderült, hogy a szóban forgó ismerős importőr lányának volt egy Fiatja, és arra kellett egy
szett eredeti felni. Elárulta az ismerősöm, hogy a 128-ast is csak azért vette meg Németországban,
hogy áttegye róla a felniket a lánya autójára. Vagyis az mentette meg az akkor több mint
negyvenéves autót, hogy szép volt a felnije… Miután megszereztem a Fiatot, természetesen felújíttattam és nem nyugodtam addig, amíg nem találtam hozzá eredeti felniket is. Hogy kerek
legyen a történet, később aztán megvettem a barátom lányának kocsiját is, így visszaszereztem az én
Abarthom eredeti kerekeit.

  • Mit tudunk főszereplőnk, e Fiat 128-as előéletéről? Németország jobb Abarth lelőhely volt
    akkoriban, mint Olaszország?
  • Titokzatosan és röviden csak annyit mondhatok, hogy igen, jobb lelőhelynek számított. De azonnal
    elárulom kijelentésem magyarázatát is. Ezt az autót ugyanis Németországban gyártották, egészen
    pontosan Heilbronnban. Miért is ne tették volna, ha már a világ számos országában szereltek össze
    olasz autókat. A kocsim előélete engem is izgatott, de nyomozni nem kellett hozzá, hogy megtudjam,
    korábban mindössze két tulajdonosa volt és Németországban helyezték forgalomba. Az első
    tulajdonos 1923-ban született férfi volt és nem messze lakott a heilbronni üzemtől, a második
    tulajdonos talán éppen a szomszédja volt. Ez mind precízen kiderült az okmányokból. Szerencsére
    amilyen az adminisztráció, olyan az autó kivitele is.
  • Azt feltételezhetjük, hogy a németek jobb Fiatot gyártottak, mint maguk az olaszok?
  • Ez nem csak feltételezés, hanem tény. Az autó ugyanis „vallott”. Épp csak alá kellett pillantani,
    illetve alaposabban bele kellett nézni. A vásárlás után tíz évvel vált időszerűvé egy nagy felújítás. Van
    egy nagyon jó szerelőm, akire mindent rábízhatok. Fejből tudja az autóm összes csavarméretét,
    miután egyszer már szétszedte a legkisebb darabokra. Egyébként neki is 128-asa van, de miközben az
    ügyfeleiért mindent megtesz, a sajátját elhanyagolja. Nyilván nem jut ideje rá, ahogy a suszternek se,
    hogy befoltozza a saját cipőjét.
  • Vagy az övé nem Németországban készült…
  • Valószínűleg nem. Ugyanis a teljes szétszedés közben derült ki, hogy az én kocsimba a németek
    olyan helyekre is tettek extra tömítéseket, festést, ahová az olaszok nem. Tehát feketén-fehéren
    bebizonyosodott, hogy a német precizitás létezik és én is élvezhetem ennek előnyeit.
  • Mivel nem egyszerű Fiat 128-asról beszélünk, hanem egy különleges, nagyobb teljesítményű
    Abarth változatról, elmondaná hol látszik, érződik mindez, persze az emblémán kívül?
  • Be kell vallani, hogy ez inkább csak amolyan „félig Abarth”. A gyártásakor ugyanis az Abarth-ok már
    nem léteztek, csak később élesztették újra ezt a jelölést. Abban az időben, amikor az én kocsim
    készült, nem igazán működött a Fiat versenyrészlege. Persze a kocsim kicsit más és kicsit nyilván
    erősebb is, de nem annyira, mint gondolnánk. A Fiat 128-as ugyanis 1100-as és 1300-as motorokkal
    készült, teljesítményük 54 és 65 lóerő volt. A különbség tehát mindössze tíz lóerő, de a blokk
    ugyanaz, csak a nagyobbat felfúrták. A 128-asnak létezett kupé és rallye altípusa is, az enyémbe a
    rallye motorja került, ami a speciális karburátorral 72 lóerőt tud. Ez az Abarth kizárólag
    Németországban készült, méghozzá kétféle színben, pirosban és sárgában, pontosabban piros alapon
    fekete csíkokkal, illetve sárga alapon ugyancsak fekete csíkokkal.
    Mivel az Abarth-ot sportosabb autónak szánták, ezért kapta meg a kihegyezett, legerősebb motort,
    amit alapvetően a kétajtós karosszéria alá pakoltak, miközben a miénk egy négyajtós szedán. Ennek a
    miértjére még nem találtam magyarázatot.
  • A motoron kívül még miben más ez az Abarth, mint a normál 128-as?
  • Mások az ülései, amelyek talán kicsit sportosabbak, legalábbis jobb az oldaltartásuk. Elől-hátul
    fejtámlákat láthatunk, a műszerfal fekete, az üvegek pedig színezettek. És persze akad néhány
    díszítés, egy matrica, vagy csík itt-ott. Számomra nagyon meglepő, hogy az erősebb motorral nem
    hozták szinkronba se a féket, se a futóművet. Eközben a kupé, vagy a rallye változatban jobb a
    futómű, stabilabb a kanyarokban. Lényegében azt is mondhatom, hogy egy polcról levett
    szériaautóba betették az akkor létező legerősebb motort és kész.
  • Úgy érzem, hogy dacára a hiányosságoknak a szívébe zárta ezt a kocsit, ugye?
  • Nagyon is. Ez az autó soha nem lesz eladó, mindig megmarad a családban. Nem építünk köré
    múzeumot, amikor csak lehet, használjuk. Esőben, hóban persze nem kergetjük ki, télen letakarjuk a
    méretre készült ponyvájával és a harmadik autók boldog életét éli, száraz garázsban áll.
  • Mennyit lehet az úton?
  • Évente négy-ötezer kilométert jár. Nem várom meg, amíg elromlik rajta valami, tavasszal mindig
    átviszem a szerelőnkhöz, aki átnézi és ha kell, meghúzza ezt, vagy azt a csavart. Mindent elkövet

azért, hogy megmaradjon a menetkész állapota, hogy amikor csak akarjuk elővehessük és akár a
boltba is ezzel menjünk, ha ahhoz van kedvünk – mondta végül Szandelszky Béla a Veterán Garázs
Magazinnak.

Related posts