Az előd árnyékában

A 700-as széria hozta a Volvótól elvárt minőséget, bár a nagy elődhöz, a 200-ashoz sosem tudott felnőni. Mindez nem az autó hibája, inkább a fogyasztói társadalom megváltozott szokásainak tudható be. Persze az is lehet, hogy a Volvo rájött, hogy a tartós és túltervezett autók nem hoznak kellő hasznot… Az biztos, hogy a 700-as és a hozzá rendkívül hasonló 900-as egy jelentős fejezetet zárt le a gyár történetében, velük ért véget a hátul hajtott kockák története.

Néhány hónappal ezelőtt megemlékeztünk a Volvo 200-as szériájáról. Az autóról, amely a megbízhatóság és elpusztíthatatlanság négykerekű szobra volt és amely még a leváltására szánt 700-as sorozatot is túlélte. Igen, a 700-as képtelen volt átugrani a magasra tett lécet, ettől még persze nagyon jó autó volt, de ahhoz nem eléggé, hogy kilépjen a legendás előd árnyékából.

Fogalmazhatunk úgy is, hogy nem a 700-as volt rossz, hanem a 200-as volt túl jó. A vásárlók egyszerűen nem éreztek késztetést arra, hogy a jól bevált kedves téglát az új, kevésbé jellegzetes autóra cseréljék. Olyan kritikák is érték a 700-ast, hogy túlságosan hasonlít a korabeli Oldsmobilokra és Buickokra.

Megtévesztő típusjelzések

A 700-ast egyértelműen a 200-as fölé lőtték be árban és presztízsben egyaránt. A 760-as volt a luxusváltozat, ezt 1982-ben mutatták be, és két évvel később jött a valamivel visszafogottabb 740-es széria. Az autót ugyanaz a Jan Wilsgaard tervezte, aki a márka korábbi ikonikus modelljeit, mint például a 122 kupét, 144-est, vagy épp a 200-ast.
A korábbi modelleknél a típusjelzés második száma – többnyire – a hengerszámra utalt, de a 740-est árulták hat és négyhengeres motorokkal is, vagyis a szám egyedül a felszereltségre utal. Ezt még megtoldották azzal, hogy az utolsó szám az ajtókat és a karosszéria kialakítását jelölte, vagyis a 744 négyajtós szedán volt, míg a 745 ötajtós kombi. Az elérhető motorok egy része a 200-as szériából érkezett, viszont például a legendás B200T jelű turbómotorra még egy köztes hűtőt is raktak, így a teljesítménye tíz lóerővel emelkedett. Főleg azokon a piacokon volt népszerű, ahol a kétliteresnél nagyobb motorokat súlyosan adóztatták. A másik fejlesztés a B234-es motor volt, ami tulajdonképp a B230-as volt, négyszelepes hengerfejjel, elsőként a Volvo palettáján.

Pusztító 760-as

Műszaki változások 1990-ben történtek még, ekkor a kétliteres és a 2,3 literes turbómotorokba vaskosabb hajtókarokat szereltek, és a Garrett által szállított turbókat lecserélték Mitsubishikre, mert ezek alacsonyabb fordulaton is nagyobb töltőnyomást állítottak elő. 1988-ban már frissítették a szívómotorok LH Jetronic befecskendezését, ezeket 1990-ben a turbós gépek is megkapták. A típushoz továbbra is elérhető volt a hathengeres szívó- és turbódízel, váltóból pedig négy és ötsebességes kézi, valamint egy négysebességes automata közül lehetett választani. A 700-as – és a hozzá nagyon hasonló műszaki alapokon nyugvó 900-as - volt a Volvo utolsó hosszmotoros, hátsókerék meghajtású szériája.

Szerző: Sturcz Antal

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. júliusi számában olvasható.