Nagy ember, kis autóban

Nádas György

Nádas György színész, humorista, a legendás Markos-Nádas duó és a Markos-Nádas-Boncz trió egykori tagja ma is rendkívül elfoglalt előadó, a Klasszik Rádió műsorvezetőjeként hallhatják őt hétköznap délutánonként. Színpadi szerepeket is vállal, mindeközben pedig színdarabot ír édesapja emlékére. Kérésünkre felelevenítette egykori autóinak emlékeit, történeteit, melyek közül egyik - kis túlzással- történelmi jelentőséggel is bír.

- Amikor a telefonbeszélgetésünk alkalmával azt mondtad, hogy egy kis Smartod van, azt hittem viccelsz.
- Akik nem ismernek, mind ezt gondolják. Nagyobb autót képzelnek az alkatomhoz és ahogy te is, meglepődnek.

- Igen, egy terepjárót, vagy valami tágasabbat képzeltem el neked.
- A terepjárós korszakomat már kiéltem. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy olyan kicsi ebben a Smart-ban a belső tér. Nyilván a helykínálat nem vetekedhet egy terepjáróéval, de mikor jövök-megyek a városban, tökéletesen megfelel számomra. Kevesebbet kell bajlódnom a parkolással és a takarításával is.

- Számtalan kocsid volt az évek során, de vajon mi a története ennek a „kisautónak”?
- Ez a „kicsike” már öt éve nálam van, immáron pedig tizenhat éves. Öt évvel ezelőtt sok minden megváltozott az életemben, fenekestül felfordult körülöttem a világ és ezzel együtt a gondolkodásmódom is. Sok mindent elveszítettem, de ezzel együtt át is értékeltem az életemet. A sok rossz, ami akkoriban ért, újabb veszteségeket hozott. Viszont vettem egy nagy levegőt és úgy döntöttem, mindent újrakezdek. Akkoriban ismertem meg imádott feleségemet, Szentendréről visszaköltöztem Budapestre, eladtam a Hyundai terepjárómat és megvettem a világ talán legkisebb autóját, ezt a Smartot. Azt gondoltam, viszonylag olcsón megúszom, de tévedtem: a gatyám ráment, mire formába hoztuk. De ne gondolja senki, hogy egy percig is bánom, sőt! Olyannyira megszerettem a kis Lujzikát, hogy valószínűleg életem végéig megtartom.

- Még nevet is adtál neki?
- Igen, a rendszáma után, amelynek betűiből asszociálni lehet a Lujza névre. Nem hiszem, hogy egyedül vagyok az ilyen jellegű hóbortommal! Nevetni fogsz, de sosem éreztem magamat még akkora biztonságban autóban, mint ebben. Úgy tudom, hogy töréstesztje az egyik legjobb a világon. Persze, a tapasztalat az, hogy nem tisztelik, illetve megmosolyogják a férfiembert egy ilyenben. „Nagy ember, kis autóban?” – kérdezik. De nem foglalkozom velük, praktikus, kényelmes és biztonságos. Nekem tökéletes. Aki még nem ült benne, nem tudja, milyen jó.

- Köztudott, hogy viszonylag későn szereztél jogosítványt. Mi volt ennek az oka és végül miért döntöttél mégis a vizsga mellett?
- Igen, harmincéves voltam, mikor megkaptam a jogosítványomat. Hogy addig miért nem? Őszintén? Kényelemből! Akkoriban még teljesen megfizethető áron lehetett taxizni, nekem pedig az tökéletesen megfelelt.

- Mi a helyzet a tömegközlekedéssel?
- Talán egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ültem a BKV valamely járatán. Nem az én műfajom. Harmincévesen aztán lecsengett az „ereszd el a hajam” korszakom, gondoltam egyet és eldöntöttem: a megkomolyodásom jegyében megszerzem a jogosítványt. Összesen nyolcszor két órát töltöttem az oktatóval az utakon, majd sikeresen abszolváltam a vizsgát.

- Tehetségesnek bizonyultál?
- Az oktatóm úgy gondolta…

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. decemberi számában olvasható.