A kocsigyűjtő

Reviczky Gábor autórelikviái

Az ismert színész, Reviczky Gábor rajong az autókért. Házának feljáróján sorakoznak járgányai, legdrágább kincse egy oldtimer korban járó, ám naponta használt 123-as Mercedes D300-as. A „csillagos” és a többiek gazdája tucatnyi érdekes történeteket mesélt…

- Azt tudtam, hogy sok autója van, mégis meglepődtem a mennyiségükön… A feljárón parkoló négy autó mindegyike saját?
- Négy!? Egészen pontosan hét kocsim van, csak nem mindegyik áll elöl. Az egyik a feleségemé - persze bármelyiket használhatja ő is, nem sajátítom ki egyiket sem.

- Szép gyűjtemény…
- Ha itt lenne az összes autó, amely valaha a tulajdonomban volt, az lenne az igazán szép gyűjtemény! Tátva maradna a szája. Sokszor váltogattam a kocsikat, vettem és eladtam őket. Ha megtetszett egy újabb, vagy egy szebb, muszáj volt megvennem.

- Emlékszik még az elsőre?
- Az elsőre, amit vezettem, vagy az első sajátra?

- Meséljen mindkettőről!
- Életemben először egy Opel Blitz teherautót vezettem! A nagyapámé volt, a második világháborúban még a német hadsereget szolgálta. Nagyapám kipofozta, ettől jobb lett, mint újkorában. Az öregnek volt két Fiat Topolinója is. Apró és veszélyes kocsi volt. Ha hatvan felé perdült a sebességmérő, már szét akart esni. Amint felértem a kormányukat, már vezetgettem őket - eleinte nagyapám segítségével. Az első saját tulajdonú autóm egy használt Fiat 500-as volt, amelyet 1973-ban vettem huszonkétezer forintért. Később volt Fiat 600-asom is. Szerencsére jól kerestem, így futotta a viszonylag drága kocsikra. A Tháliában játszottam, előadásonként pedig akár százötven forintot is kerestem. Kéthavonta kilencezer forint körüli összeget kaptam kézhez – meg kell vallanom, jól ment a sorom.

- Mikor kezdődött az autók iránti szenvedélye?
- Már a nagyapám mellett is rengeteget szerelgettem. Bütykölés közben nagyon sok autós történetet hallottam tőle. Mindig képben volt a régi és az új autókat illetően, hatalmas szenvedéllyel tudott mesélni róluk. Óhatatlanul is átragadt rám az autók iránti vonzalma. A már említett Fiatok után Zastava jött, majd egy bogárhátú Volkswagen. Egyszerre két autóm is volt, így boldogan tudtam szerelgetni őket Debrecenben – akkoriban ott laktam. Később szert tettem egy Mercedes 230 S-re, amit később eladtam, de ezt a döntésemet azóta is bánom. A tényleges „gyűjtési hóbortom” a kilencvenes évek elején kezdődött. Egy ismerősöm 1994-ben hozta be nekem Németországból a Mercedes 300D-met. Ma, húsz évvel később még mindig nálam van a kocsi, immár pedig harminchat éves.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. szeptemberi számában olvasható.