Ritka, mint a fehér holló

Egy olasz-amerikai Albionban

A Jensen márkát méltatlanul kevesen ismerik, holott volt idő, amikor nem lehetett anélkül beszélgetni a sportautókról és a sportos granturismókról, hogy szóba kerüljenek. Mindig is kis szériában készültek, csak a leggazdagabb autóőrültek engedhették meg maguknak azt, hogy birtokoljanak egyet. A márka presztízsét jelzi, hogy az alábbiakban bemutatott modelljét egyesek korának Aston Martinjai ellen küldték harcba!

A Jensen Motors alapítói – Alan és Richard Jensen – kezdetben karosszériák építésével foglalkoztak Lyng-West Bromwichben, Birmingham szomszédságában. Minden munkájuk kis szériában, egyedi megrendelésre és kézzel készült. Manufaktúrájukat 1934-ben alapították, a második világháború kitörése előtt családnevük már ismert és jól csengő márkanévnek számított. A világégés éveiben felfüggesztették az autógyártást, harckocsik alkatrészeit, illetve a bombázások miatt nélkülözhetetlen tűzoltóautókat építettek, javítottak. A háború után ismét beindult üzemükben az autógyártás, a sportkocsik mellett kisebb haszonjárművek, illetve buszok is készültek Lyng-West Bromwichben. A haszonjárművek nem hoztak azonban megfelelő bevételt, a bődületes erejű és méregdrága benzinfalók felett pedig az olajválság kongatta meg a vészharangot. A Jensen 1976-ig maradt fent, amikor aztán leállt a gyártás. Bár sokan és többször is megpróbálkoztak a legenda feltámasztásával, a lehetetlen senkinek sem sikerült (néhány éve elkészült ugyan 99 darab ráncfelvarrott karosszériával, korszerű motorral ellátott Interceptor, de az áttörés nem sikerült). Egy kisszériás autómárka az egyre globalizálódó világban – ahol a „nagyok” is elbuknak időnként – nem játszhatta el a főnixmadár szerepét…
De térjünk vissza a dicső hőskorba! A kis brit manufaktúrát már a harmincas évek közepén is a legjobb karosszériaépítők között emlegették. Mint minden műhely, ők is meghatározott gyártó alvázaira specializálódtak, esetükben a Ford V8-asa vált kedvenccé. Az amerikai gyártó terméke megbízható alapot szolgáltatott, a ráépített nyolchengeres erőforrás pedig sportautós dinamikával mozgatta a gyári felépítményeket is. Nem véletlenül használt a fegyveres rablópáros, Bonnie Parker és Clyde Barrow is egy 1932-es Ford V8-ast – elképesztő gyorsasága jól jött a rajtaütések és az azt követő menekülések alkalmával. A Jensen által épített filigrán karosszériákat szinte röpítette az amerikai szív, a szemnek is tetszetős, Amerikából nézve egzotikus európai vonalak pedig felkeltették az egyik hollywoodi mogul, Percy T. Morgan figyelmét. Segítséget ígért Jensenéknek ahhoz, hogy betörjenek az aranybányának számító kaliforniai piacra. Két Jensen felépítményes Ford V8-ast rendelt, egy feketét, barna bőr kárpitozással magának, egy ezüstre festett, piros bőrrel kárpitozottat pedig Clark Gable ünnepelt filmszínésznek. Az autók el is készültek, Gable és Morgan személyesen vette át őket a kikötőben. Az Elfújta a szél sztárja azonnal beleszeretett a feketébe, de mivel Morgan kötötte magát a korábbi megállapodáshoz, amely szerint az a kocsi őt illette, a színész morgolódva hajtott el az ezüstszínűvel… Pár napig használta, de nem tudott megbarátkozni vele, majd vissza is küldte. Bánatában vásárolt magának egy újabb Dusenberget a többi mellé. Később ugyan modellt állt Morgan fekete kocsija mellett, hogy hírverést csapjon a brit manufaktúrának, de a várva várt kaliforniai piacszerzés nem sikerült. Ki tudja? Ha Gable nem olyan háklis, illetve ha Mr. Morgan engedékenyebb, talán a Jensen sorsa is másként alakult volna…

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2013. novemberi számában olvasható.