A meg nem értett zseni

Talbot-Matra Rancho

Sokaknak ismerős lehet a „Házibuli” című filmből vagy a korabeli Matchbox-készletekből a Matra Rancho, amely egyszerre tekinthető országúti terepjárónak, jókora puttonnyal ellátott kombinak, illetve a modern szabadidő-autók és buszlimuzinok ősének. Kipróbáltuk az ország legszebb állapotú példányát.

Manapság hihetetlen népszerűségnek örvendenek a szabadidő-autók és a crossoverek, amelyek többsége csak külsőre tűnik marcona fenegyereknek. Mivel szinte mindegyikük csak két hajtott kerékkel rendelkezik (általában elöl), alig tudnak messzebb eljutni a terepen, mint egy régi, alvázas Wartburg kombi. Az eladási adatok alapján mindez viszont a legkevésbé sem érdekli a vásárlókat, akik könnyű szívvel hajlandók nagyobb összeget áldozni egy autóra, ha annak a külseje robusztus és az elpusztíthatatlanságot sugallja, vagyis úgy néz ki, mint egy terepjáró. Ha valaki azt gondolná, hogy a Toyota RAV4, vagy a Nissan Qashqai készült először e recept nyomán, akkor nagyot téved. A franciák ugyanis már a hetvenes években előrukkoltak a mai szabadidő-autók ősével, a Simca-Matra (később Talbot-Matra) Ranchóval.

A különleges jármű debütálásakor a Matra és a Simca is a Chrysler fennhatósága alá tartozott. Egyik közös projektjük, az 1973-ban bemutatott Matra Bagheera kupé kedvező fogadtatásban részesült a piac és a sajtó részéről egyaránt, így ésszerűnek tűnt, hogy folytassák az együttműködést. Sajnálatos módon azonban ugyanebben az évben kirobbant az olajválság és az újabb sportautó fejlesztése komoly kockázatot jelentett volna, más irányba indultak hát. Mivel a brit Land Rover nagy sikert ért el a személyautók komfortját a komoly terepjáró-képességgel ötvöző Range Roverrel, elhatározták, hogy maguk is belevágnak egy hasonló jármű megtervezésébe. További inspirációt adott a Simca spanyol importőre által elkészített Campero nevű kezdetleges szabadidő-autó, melynél az emelt tetejű Simca 1100 VTF3 haszonjármű alapjait használták fel. Egy Camperót át is szállítottak Franciaországba, és tanulmányozni kezdték. Végül a Matra és a Simca vezetői meghozták a döntést, mely szerint terveznek egy masszív, terepjáró-szerű külsővel rendelkező személyautót, amely azonban egy hagyományos terepjárónál egyszerűbb felépítésű, olcsóbban gyártható és üzemanyag-takarékosabb is.

A kisszériás autókra specializálódott Matra nem dúskált az anyagiakban, ezért a P12-es projekt fejlesztését a lehető legkevesebb pénzből voltak kénytelenek megoldani. Természetesen szóba sem jöhetett egy új motor, padlólemez, és összkerékhajtás kifejlesztése, hanem abból építkeztek, ami volt. Műszaki alapként a kor népszerű és elterjedt kisautójából, a Simca 1100-asból kialakított gyári pickupot választották, amelynek megnyújtották a hátsó részét, hogy arra ráférjen az üvegszálból és poliészterből készült, csupa üveg hátsó doboz, amelyet a Matra dizájnere, Antonis Volanis tervezett. A tervező zseniálisan ötvözte a kisautós orr-részt a haszonjárművekre emlékeztető hátsóval, a végeredmény egy harmonikus megjelenésű, fiatalos életformához passzoló kocsi lett.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. márciusi számában olvasható.