Triumph MK III 1968 - Egy kicsit másképp

Festettem egy fát. A lombját fújja a szél, a háttérben dombok, a felhők kékek, zöldek, narancssárgák. Nincs más a képen, csak egy magányos fa. Mondjuk egy cédrus, mint Csontváryén. A két kép még hasonlít is, mégis nagyon sok a különbség. Hogy hol? A részletekben…

 Az újság 2015. novemberi számában megjelent egy írás, mely a tulajdonos gyerekkori álmáról, egy Triumph MK3-asról szólt. A cikkben többször megnevezték a lelkes „szakembert” és csapatát, akik remek munkát végeztek. A leírt történet ott ért véget , hogy a kocsi felújítása elkészült, az (akkor) boldog gazda csak az OT-s vizsgára és a hőn áhított rendszám felszerelésére várt.


Mivel a „remekmű” nem indult be, így tréler vitte a megmérettetésre, ahol rövid parkolói szemrevételezés után azonnal eltanácsolták a vizsgáról a kocsit. A tulajdonos jogosan bosszankodva egyenesen Budakalászra szállítatta szeme fényét, ahol arra kért, minimális idő és pénz ráfordításával hozzam a kocsit vizsgaképes állapotba. Egy gyors átnézés után megállapítottam, hogy a jármű egy jó felújítási alap, nem pedig - a „szaki” által mondott - vizsgára vihető gép. Ez a tulajdonos felháborodását csak növelte, és néhány nap gondolkozási időt kért. Többszöri találkozás, megbeszélés után az a döntés született, hogy megbízható, élvezhető kocsi csak a teljes szétszedés és újbóli összerakás után lesz a Triumphból. Így az előző felújításra szánt pénz, energia, idő az ablakon kidobottnak számít, ami nagyon bosszantó dolog.
Pedig a gazda elmondása szerint a kocsi darabokra lett szedve, az alvázról lekerült a kaszni, minden átnézve, javítva, festve lett, mint ahogy azt egy rendes felújításkor illik. Mégis…

Az újabb szétbontás után kiderült, hogy hegesztés helyett taknyolás történt, horpadások egyengetése helyett gittelés, a fényezés pedig….. A festék a géptetőn 8 (nyolc!!) rétegben volt fújva. A csavarok rozsdásan vagy éppen összefestve kerültek vissza, és rapszodikusan. Az egyik hátsó lámpát például három, hosszban, átmérőben és menetemelkedésben is eltérő csavar fogta…. A vezetékköteg kék gégecsőben, kuszán és lógó sarukkal, a fék fémcsövei rozsdásan, a gumik repedezetten lettek beszerelve. A hátsó szélvédőgumi feszítője hiányzott, az elsőé hiányos, és a kerete alól kimaradt a tömítő gumicsík. A karosszéria teljes homokfújása után pedig előkerültek a szitára hasonlító taposók és belső küszöbök.
És hogy a motor a felújítás ellenére miért nem indult? Mert a lelkes „szakembernek” - bár a kezében volt az üzemanyagtank, hiszen lefestette – az elkerülte a figyelmét, hogy ha kívül rozsdás egy tank, valószínűleg belül is az. Sőt, lötyög-zörög benne a rozsda.
És ha az OT-vizsga a cél, nem teszek fel krómja vesztett külső tükröt, nem készítek valamilyen autó kalaptartójából az ülések mögé hangfaltartót, nem szerelem fel a házi, lyukas-zörgős, rozsdás kipufogórendszert, az angol zászlós szelepfedelet, nem ragasztom be fehér (!) sziloplaszttal a feliratokat, stb, stb…..

Az első „felújítás” minőségének nem lehetett akadálya a tulajdonos nemtörődöm hozzáállása, esetleg anyagi lehetőségeinek korlátja, hiszen én bármit kértem, megrendelte a kocsihoz, ha hívtam, hogy egyeztessünk egy munkafolyamatot, készségesen, szinte azonnal jött, a részmunkákat kérdés nélkül fizette.
Vagyis az előző „mester” csak a pénzt látta, szíve nem volt a munkához, nem figyelt azokra a bizonyos apró részletekre, amitől egy veteránautó a gazdájának a beteljesült álma lehet.


Félreértés ne essék: a festőtudományomat eszem ágában sincs Csontváryéhoz hasonlítani, ahogy bármelyik , a műhelyből kikerült autót sem nevezek gyári állapotúra felújítottnak. De legalább igyekszem olyan munkát kiadni a kezemből, amire büszke lehetek, és amivel elégedetten távoznak a tulajdonosok. Ha valaki veterán jármű felújítására kér meg egy embert, nézze meg az előző munkáit, mielőtt rábízza az öreg vasat…


Szerző: Kemény Attila / Oldtimertrezor
 

A cikket olvasónk írta, ezt szerkesztés nélkül tettük közzé!
A cikk tartalma nem tükrözi a Veterán Garázs Magazin szerkesztőségének véleményét.