Hat év munkája

Opel Olympia

Héder Gyula karosszérialakatos harminc éven keresztül kalapálta, foltozta a karambolos, vagy egyszerűen csak elrozsdásodott járművek lemezeit, aztán furcsa gondolat jutott az eszébe, amikor a műszak végén letette a kalapácsot. Elhatározta, hogy végre összerakja a saját autóját is.

Héder Gyula jogosan érezheti magát a hazai veterános társadalom oszlopos tagjának, mindig is volt saját kocsija: gömbölyű Wartburg, aztán a kockaváltozatok, kis Polski, Zastava, Honda, Mazda, Hyundai, Subaru, de egy olyanra is vágyott, ami réges-régi és feltámasztásába minden tudását beleadhatja. A célja az volt, hogy hibátlan, gyári állapotú autót faragjon egy roncsból, egészen pontosan egy olyan roncsból, amely sok évtizeddel azelőtt volt utoljára makulátlan.

Majdnem DKW lett

Lakatosmesterünk egy igazán régi autót akart, nem pusztán retrót, mivel pedig elsősorban a háború előtti modellek érdekelték, ezek között kezdett kutakodni. Ki is nézett magának egy DKW-t, de a roncs tulajdonosa úgy gondolta, ha már ennyire kell valakinek, sokat ér, inkább megtartja magának. Héder urat ekkor azonban már nem lehetett eltántorítani az elhatározásától, egyre eltökéltebben kereste a veteránt, amelyen demonstrálhatja tudását. Végül egy hirdetés indította el a láncreakciót, amelyben egy 1938-as Opel Olympiát kínáltak eladásra.
A járművet már több évtizede nem használták, de még a kerekein állt. Megfelelően romos volt ahhoz, hogy kihívás legyen, de nem annyira, hogy felesleges legyen a próba, ezért aztán meg is vette.
- Sarkadra kellett menni érte. A főnököm Mercedesével mentünk, hogy merev rúdon vontassuk hazáig – emlékszik vissza Héder Gyula a vásárlás napjára. – Akkor 1986-ot írtunk és kiderült, hogy a gépkocsit már 1967-ben kivonták a forgalomból. Képzelhetik, milyen állapotban volt. Több, mint húsz évet állt, de nem egy helyen, mert több tulajdonosa is volt az eltelt időben.
Az autó állapotát szemlélteti, hogy a vontatás közben zuhogó eső hamarosan alulról is érkezett, egy óriási lyukon csapott befelé. A volánnál ülő friss tulajdonos a fix vontatórúd biztonságában egyik kezével és a benne tartott ronggyal tömködte be a rést. Nemcsak az égi áldás szólt közbe, az öreg gumik egyike is megadta magát. Azonban a defekt sem állíthatta meg őket, kerékcsere után már elgurultak hazáig.

Mint Luca széke

A motortér tüzetes átvizsgálása után megállapította, hogy tulajdonképpen rendben van az erőforrás, így tettek egy indítási kísérletet.
- Beletettünk egy akkumulátort és az akkor tizenkét éves fiam megtekerte a kurblit. A motor könnyedén beindult, amit jó jelként értékeltem. Azzal persze tisztában voltam, hogy a motort azért generálozni kell. Egyedül a hengerek fúrása érdekében kerestem fel egy gépműhelyt, a többi szükséges munkát már én magam végeztem el.
Héder Gyula azért vállalkozhatott egymaga a nagygenerálra, mert életében már számtalan szétszedett motorhoz volt szerencséje. Az Ikarus karosszériaüzemében kezdett pályafutását 1961-ben, ahol lakatosként dolgozott, majd a Mávauthoz került. 1974-től kezdve foglalkozott személyautókkal, akkoriban ugyanis csatlakozott egy autójavító vállalkozáshoz.

Szerző: Dávid Zoltán

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. szeptemberi számában olvasható.