Nagy-Britannia bajnoka

Lotus Cortina

A hatvanas évektől kezdve három évtizeden át Nagy-Britanniában nem sokat gondolkodtak azok, akik középkategóriás, megbízható autóra vágytak: vettek egy Ford Cortinát. A típus folyamatosan döntögette az eladási rekordokat, öt generációja tökéletesen kiszolgálta az átlagautós igényeit, nem is csoda, ha két és fél milliónál több kelt el belőle - pedig konkurencia volt bőven, még a márkán belül is. A típus ázsiójának jót tett azonban az, hogy mérges, prüszkölő, vad változatok is készültek belőle…

A cikkünkben bemutatott különleges Cortinát jelenlegi tulajdonosa Angliában vásárolta, mégpedig a már meglévő két további példány mellé. Gyakorlatilag tökéletes állapotban érkezett az autó Magyarországra, szinte semmihez sem kellett hozzányúlni. Természetesen kizárólag Angliából lehet hozzá alkatrészeket vásárolni, de szerencsére még nem kellett egyet sem rendelni, hiszen semmi sem romlott el a kocsiban, jól gyorsul, szépen jár a motorja és kiválóan veszi a kanyarokat. Korábbi tulajdonosa egy hatvanas éveiben járó egykori autóversenyző volt, a jármű pedig a maga kategóriájában többszörös bajnok. Fordulékony, gyors, átalakított, immár száznyolcvan lóerős motorja kegyetlenül hajtja. Annak idején egészen a padlólemezig szétszedték, az alapoktól kellett újra összeszerelni.

Nem a gazdagoknak készült

A Ford Cortina hivatalos története 1962. szeptember 20-án kezdődött, amikor a Ford Angliában piacra dobott egy olcsó családi autót a kevésbé jól kereső vásárlóréteget megcélozva. A típus eredeti neve Ford Consul 325 volt, de később Cortina lett belőle, mégpedig egy olasz sípálya, a Cortina d’Ampezzo után. Az Mk1 Ford Cortina kezdetben 1198 köbcentiméteres motorral készült, amelyet a Ford Anglia 997 köbcentiméteres erőforrása nyomán szerkesztettek. Kezdetben három helyen csapágyazták a főtengelyt, de aztán négy hónappal a bemutató után a Ford emelte a tétet, megalkották a Cortina Supert. Ennek orrában már egy hatvan lóerős, öt helyen csapágyazott főtengellyel ellátott és 1498 köbcentiméteres motor dolgozott, majd 1963 tavaszán megérkezett a Cortina GT is, ugyanennek a motornak a 78 lóerőssé fejlesztett változatával és alacsonyabbra ültetett karosszériával.

Az út Monte Carlóig

A Lotus Cortina ötlete 1961 elején született meg, mégpedig a Lotus márka alapítója és tulajdonosa, Colin Chapman brit versenyautó konstruktőr jóvoltából. Chapman megbízta a kiváló konstruktőrt és az Autocar magazin szerkesztőjét, Harry Mundyt - aki egyébként a Coventry Climax motort is tervezte -, hogy alkossa meg a Ford Kent motor iker-vezérműtengelyes változatát. Az ígéretes projekt természetesen sokak érdeklődését felkeltette, így 1962-ben a Ford egyik vezetője, Walter Hayes is tárgyalásokat kezdett Chapmannel, azt kérte tőle, hogy fejlessze tovább a gépet a homologizációs eljárásnak megfelelően, azért, hogy versenyeken is kipróbálhassák. Chapman elfogadta a felkérést, a kezdetben csak apró hobbinak tűnő átalakítás kisszériás sportautót eredményezett. A Lotus Cortinát végül Monte Carlóban mutatták be a sajtónak, 1963. január 21-én.
A későbbiekben a munka a következőképpen zajlott: a Ford adta a kétajtós Cortina karosszériákat, míg a Lotus elkészítette a kész autókat. Az 1557 köbcentiméteres iker-vezérműtengelyes motor 105 lőerőt biztosított, a váltót pedig a Lotus Elanból vették. Természetesen a legendás futóműveiről híres Chapman alaposan átalakította a kocsi felfüggesztéseit is, kiváló, sportos futóművet szerkesztett, illetve mindent megtett annak érdekében, hogy a jármű minél könnyebb legyen.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. decemberi számában olvasható.