Ki nyer ma?

Morris Minor

A címben feltett kérdés folytatását sokan ismerik: „Játék és muzsika tíz percben. Aki kérdez, Czigány György.” Ugye, ismerős? Az alább bemutatott autó kapcsán azért kellett megemlítenünk a Kossuth Rádió népszerű műsorát, mert ennek az első sorozatú Morris Minornak egyik tulajdonosa az említett műsorvezető volt!

A képeinken látható első, vagyis MM-sorozatú Morris Minor forgalmi engedélye szerint 1947-ben készült, de jelenlegi tulajdonosa szerint az adat valószínűleg téves. Az autó minden bizonnyal 1950-es évjáratú, állítja a gazdája, aki egy Dányban élő idős úrtól vásárolta.

Babajárat

A jármű korántsem volt makulátlan, a tulajdonos nagyjából egy éven keresztül javítgatta, végül aztán 2000 környékén csaknem hibátlan lett. A jármű szürke színű forgalmi engedélyében szerepelt minden korábbi tulajdonos neve is, köztük Czigány Györgyé. Mint azt dányi öregúr is megerősítette arról a Czigány Györgyről van szó, aki annak idején a „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben” című rádióműsort vezette.
A jármű gazdáját elsősorban a felújítás nehézségeiről kérdeztem.
- Az eléggé lepusztult autóhoz egy londoni autósboltból szereztük be az alkatrészeket, így a karos indexet, a díszrácsot és a lámpákat. Műszakilag többé-kevésbé rendben volt, de a fékekkel voltak problémák. Pont akkorra újítottam fel az autót, amikor az első gyerekem született, őt ezért a Morrisszal hoztam haza a kórházból. Egyébként nem használtam túl sokat, néha persze elmentem vele egy-egy veterántalálkozóra. A fiam már tizenhat éves és valószínűleg neki ajándékozom majd. Jó ideig nem lesz vele gondja, nem kell felújítani, nagyon szép a karosszériája és jó a műszaki állapota is.

Az angol lélek tükre

A Morris Minor a Londonban megrendezett Earls Court motor- és autókiállításon debütált 1948. szeptember 20-án. Nagyon sikeres modellnek bizonyult, belőle és utódaiból 1972-ig 1,3 millió darabnál is többet gyártottak Alec Issigonis irányítása alatt. A jármű közel negyedszázados pályafutása alatt három különféle sorozat készült. Az MM-et 1948-ban, a Series II-t, vagyis második szériát 1952-ben mutatták be, az „Ezres” sorozat pedig 1956-ban jelentkezett. Kezdetben csupán kétajtós szedánként és kabrióként lehetett megvásárolni, de 1950-től már kapható volt a négyajtós Minor is. A paletta aztán tovább bővült, 1953 májusában jöttek a furgon és pick-up variációk, októberben pedig megérkezett a fából készült Traveller (Utazó) is. A Morris Minor volt az első brit autó, amelyből egymilliónál többet adtak el. Az autótervezés klasszikus mintapéldányának számított, hűen tükrözte az angol nemzeti karaktert.

A különutas renegát

A Morris Minor története egészen 1942-ig nyúlik vissza. A Cowleyben található műhelyben ekkor készült el az első prototípus és kezdték meg a tesztelését. Tervezői nagyon bíztak abban, hogy előbb-utóbb békekötéssel (és lehetőleg Németország vereségével) ér véget a háború, a békeidőkben pedig szükség lesz egy új kisautóra, amely pótolni tudja a Morris E sorozatát. A tervezés feladatával a fiatal Alec Issigonist bízta meg a Nuffield Organisation alelnöke, Miles Thomas, aki hamar meglátta az ifjúban a rendkívüli tehetséget. Issigonis bebizonyította, hogy érdemes volt a bizalomra. Ő és két hű társa - Jack Daniels és Reg Job – olyan járművet alkotott, amely a legkevésbé sem igazodott a negyvenes évek autógyártási sztenderdjeihez. A megszokott küszöb alakú fellépőket elhagyták oldalról és egy letisztult, egységes vonalú, ultramodernnek számító karosszériát alkottak, amelyet egy alvázkerettel egészítettek ki.

Szerző: Levitin Dávid

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. szeptemberi számában olvasható.