Kétéltű lélekvesztő

Amphicar 770

Kétéltű autók márpedig vannak! A talán legütőképesebb és leginkább körülrajongott modell az Amphicar 770-es (ha nem vesszük figyelembe a katonai felhasználásra gyártott és roppant népszerű Scwimmwagent). Ez a fura szerzet több filmben is szerepelt, használta Closeau felügyelő és a 007-es ügynök is, de állt egy példánya az amerikai elnök (Lyndon B. Johnson) garázsában is. Az Amphicar bizonyított a La Manche-csatornán és Alaszkában, a Yukon-folyón is.

Nemcsak felhasználhatóságát illetően mondható kétéltűnek az Amphicar. Megítélése is kétféle volt. Érkezésekor a Time azt írta: „ez az autó forradalmasítani fogja az elsüllyedést”. Hiába károgott azonban az újságíró, a katasztrófa elmaradt. Sőt, éppen az ellenkezője történt! A kétéltű autóhoz nem fűződik komolyabb baleset, 1968-ban hiba nélkül átszelte a Manche-csatornát is, dacolva az elemekkel, a hullámokkal, a viharos erejű széllel. Nem ez volt az első nagy megmérettetése: három esztendővel korábban helyt állt a Yukon-folyón is, ráadásul ott két példányt is a vízbe vetettek. Nem sokkal e nagy visszhangot kapott vízi utakat követően az újságírók véleménye is megváltozott és újabb poénnal hozakodtak elő: „megszületett a leggyorsabb hajó az úton!”. Vajon mi volt a tulajdonosok véleménye? Ők se jó autónak, se jó hajónak nem tartották, de ennek ellenére imádták.

Az elnök játékszere
A sok tréfás megjegyzés ellenére az Ampicar vígan szelte a habokat és falta a kilométereket az utakon is, idővel pedig a veteránautós gyűjtemények legféltettebb kincse lett belőle. Technikatörténeti mérföldkőnek is mondhatjuk, hiszen az autóipar ilyen irányú fejlesztéseit tekintve az egyetlen, kereskedelmi szempontból is sikeres kétéltűjévé vált és sikerét azóta sem szárnyalta túl egyéb földön-vízen haladni képes szerkezet. Németországban gyártották, de korántsem a hazai piacnak. Az Amphicar elkészült példányait többnyire az Atlanti-óceán túloldalán értékesítették. Megítélésének persze tagadhatatlanul jót tett, hogy a volt amerikai elnök, Lyndon B. Johnson is rajongott érte. Vásárolt is magának egyet, mivel pedig sajátos humorral volt megáldva és szerette megrémíteni vendégeit, rendszeresen eljátszotta a következő tréfát. Barátaival, ismerőseivel elfoglalta a helyét az autóban, majd – mintegy mellékesen – megjegyezte, hogy „sajnos, nem működik jól a fék”. Ezt követően elindult és rögvest belehajtott egy közeli tóba… A kivételes képességű autó nemcsak ilyen trükköket tudott, de nem várt sikert is hozott alkotóinak. Egy évtized alatt ugyanis négyezer kabrió-kétéltűt gyártottak és adtak el. A legtöbb az Egyesült Államokban talált gazdára, vásárlói szerették különlegességért. Pedig a jármű nem volt különösebben erős, vagy gyors, szárazföldön csak 110 kilométeres óránkénti sebességre volt képes, vízen 11 kilométeres „csúcstempót” lehetett kipréselni belőle. Az amerikai környezetvédelmi hatóság azonban nem lelkesedett a gépezetért. Olyannyira nem, hogy új szabályokat hozva, sikerült törvényen kívüli státuszba helyezniük a mókás jövevényt.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. májusi számában olvasható.