Egy német sztár

DKW F8

Több cég is irányította, több politikai rendszert is kiszolgált, és mindenki jól járt vele. A DKW sokáig Németország legsikeresebb járműgyártójának számított és nemcsak azért, mert képes volt a folyamatos fejlődésre, megújulásra, hanem azért is, mert különlegesen széles kínálattal rendelkezett. Családi autók, motorkerékpárok, kisteherkocsik, kabriók és kombik – a DKW mindent tudott és mindenki szerette termékeit. Kár, hogy ennek ellenére mégis kimúlt, igaz, a Trabantban bizonyos értelemben reinkarnálódott. 

A DKW egy ma már nem létező német autó- és motor márka. A név egy rövidítés eredménye, a hagyomány szerint a Dampf Kraft Wagen, vagyis gőzhajtású autó kifejezésből ered. Jørgen Skafte Rasmussen dán mérnök 1916-ban alapította a gyárat Szászországban. Az üzemben eredetileg gőzhajtású autókat gyártottak, de hamarosan megkezdték a benzinüzemű szerkezetekkel való kísérleteket is. 1919-ben kezdték gyártani a kétütemű, Des Knaben Wunsch (A fiú vágya) névre hallgató hajtóművet. Ennek motorkerékpárokba szerelt változata volt a Das Kleine Wunder (A kis csoda). Tulajdonképpen ezzel a szerkezettel indult útjára a DKW, a harmincas években már a világ legnagyobb motorbicikli-gyártójának számított.

A DKW négy keréken

Mint jelentős motorgyártó, a DKW természetszerűleg kétütemű, motorkerékpárokból származó erőforrásokat használt automobiljaiban. Az első gépkocsi 1928-ban készült el, nem sokkal a gazdasági világválság előtt, így kétszeresen is meg kellett küzdenie a sikerért.
Sajnos a válság meggyengítette a DKW-t (is), így a cég 1932-ben összeolvadt az Audival, a Horch-al és a Wandererrel, így jött létre az Auto Union, amely a Daimler-Benz tulajdona volt 1957-től egészen 1964-ig, amikor is a Volkswagen csoport vette át felette az uralmat. Az utolsó német gyártású DKW autó az F102-es volt, amelyet 1966-ig árultak. Utódja a négyütemű F103-as volt, amelyet már Audiként hirdettek.
A DKW F7-est leváltó F8-as típusnevű, kétütemű motorral hajtott szedánt 1939-ben mutatták be. Az F-sorozatú DKW-k típusnevében szereplő „F” a hajtott első kerekekre utalt („Front”). Az F8-as valamelyest rövidebb volt elődjénél, tengelytáv tekintetében azonban ő győzedelmeskedett. A „Reichsklasse” néven ismert alapmodellt csak 1940-ig gyártották, a „Meisterklasse” változat azonban további két évig gyártásban maradt. Az ügyes kisautóból nyitott változat is készült. A svájci Holka vállalat saját karosszériát gyártott az importált F8-as alvázakhoz, amelyek behozatala 1939-ben kezdődött és egészen 1944-ig tartott, noha 1942-ben egy időre leállt a gyártás. 1944-ben a Holka még egy saját kabrió változatot is tervezett és gyártott, igaz, nem túl nagy mennyiségben. Az első teljes mértékben Holka-karosszériájú autók 1945 januárjára készültek el.

Nyugatiból keleti

Az apró DKW-k a legkeresettebb kisautók közé tartoztak Németországban a harmincas években. Az Auto Union sikeres marketingstratégiájának részeként folyamatosan váltogatta a típusait, egyre fejlettebb modellekkel rukkolt elő. A DKW F-sorozata is fejlődött, az F8-as utódát teljes egészében fémborítású járműként képzelték el. A DKW F9 végül nem valósult meg, de az F8-as karrierje is döcögősen alakult. A háború miatt először a Reichsklasse és a Cabriolet modellek gyártása állt le 1940-ben, majd 1942-ben vége lett a Meisterklassénak is, a típussal pedig az összes közúti modell gyártása véget ért Zwickauban és csak a háború után folytatódott ismét. Az F8-asok megmaradt példányait folyamatosan árusították, az utolsó darabok 1944-ben keltek el.

Szerző: Levitin Dávid

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. júliusi számában olvasható.