Az autóipar legendás törpéi

A Fiat 500-as tágas kamionnak számít az autóipar olyan „töpörödött törp ördögei” mellett, mint amilyen az Isetta, a Goggomobil, a Brütsch-Mopetta vagy a Messerschmitt R 200. A miniautók kora azonban nem múlt el, úgy tűnik, újra felfedezik a bennük rejlő lehetőségeket. Nem véletlenül. Keveset fogyasztanak, célszerűek, könnyen lehet parkolni velük; a városdzsungelben nagy hasznukat vehették és vehetik majd a jövőben is.

 Igazi csodákról mesélek. Olyasféle apró jószágokról, amelyeket az autóipar már-már megmosolyogtató képződményeinek tekintettek (no, nem mindenki!), de mára érzékelhetően mintául szolgálnak, újraértelmezésük napirenden van. Ezek a majdnem-matchboxok már idejekorán jelezték: az autózás jövője nem feltétlenül a parádézó hatalmasságokról, a benzinfaló betonhasítókról szól majd. 

Játékszer a ponyva alatt
Az Isetta például az ötvenes években bizonyította, hogy egy törpe is lehet óriás, vagy legalábbis iparművészeti remekmű. A járgány domborított lemezei, a kormányt ölelő krómgyűrű, a krómozott lökhárítók mai szemmel is lenyűgözőek. Arról nem beszélve, hogy az egész alkotmány csupán 350 kilót nyomott. Meglepő, de a parányi pléh játékszerbe befért két átlagos testalkatú ember, s két-három táska is. Más kérdés, hogy némi bátorság szükségeltetett ahhoz, hogy egy ilyen járművet hajtson az emberfia – gyűrődő zónát, biztonsági övet ne is keressünk az Isettában! A romantikus élmény viszont garantált. A kocsi oldalablakai eltolhatók, s a hátrahajtható ponyvatető sem hiányzott. A gépezetbe 250 köbcentis, léghűtéses, egyhengeres dinamó-önindító lehelt életet. A tank tízliteres volt, a startnál főszerepet kapott a benzincsap. A prototípust 1953-ban a Torinói Autószalonon mutatták be. Már akkor imádták a népek az olaszosan harmonikus, Milánóban tervezett, de bajor illetőségű járművet. Az Isetta sorozatgyártása 1955-ben kezdődött meg, aztán hamar az ingázók kedvence lett. Ötvenhatban már 300-as motor röpítette, később 600 és 700 köbcentis erőforrással vértezték fel. Létezett brit változat, igaz, a ködös Albionban csak később kaptak rá a miniautókra. És milyen az élet – illetőleg az autóipar –, éppen a Mini léte tette indexre az Isettát, amiből „Isetta of Britain” változat is létezett: eladtak belőle vagy 30 ezret. A gépkocsit Brazíliában, sőt Franciaországban tovább gyártották, ám idővel lemondtak a kis szépségről, amely akár 85 km/órás tempóra is képes volt!

A cikk folytatása a Veterán Garázs 2014. januári számában olvasható.