Amikor egy kocsi megőrül

Hot rod – Ford T

A harmincas-negyvenes években Kaliforniában új őrület kezdődött. Akadt néhány autó, amely teljesen kivetkőzött magából. Megszűnt felettük az unalom hatalma, egyedi festéssel látták el őket, ledobtak magukról minden felesleges kacatot és irány a kiszáradt tómeder!

A fotóinkon látható autó egy tipikus hot rod, amelynek alapja egy 1923-as T Ford és T Bucketnek hívják. A motorja már nem Ford termék, hanem egy GM 350-es V8-as, a váltójának típusa pedig TH 700 R4. Nyoma sincs benne modern kütyüknek – nem is illenének a jármű stílusához -, így a benzint például karburátorok juttatják a motorba.

Kétszemélyes

- Az autót először az Egyesült Államokban, Kaliforniában láttam meg élőben. Itthon persze már láttam róla képeket, de annyira nem voltam elájulva tőle, élőben azonban sokkal jobban tetszett. Mindig is imádtam a hot rodokat, kezdetben pedig egy négyszemélyeset szerettem volna, mivel családom van. A nagy utastérrel rendelkező hot rodok között azonban nem találtam kedvemre valót, ez a kétszemélyes viszont nagyon jó állapotban volt, így megvettem. Egyedül a futóművet kellett itthon rendbe hoznom, mert a kocsi nem akart a megfelelő irányba menni. A motorral semmilyen probléma nem volt, talán csak az, hogy véleményem szerint túlságosan is erős a kocsihoz, négyszáz lóerős - mesélte el a Veterán Garázsnak az autó tulajdonosa, aki noha imádja a hot rodot, mégsem használja gyakran.
– Inkább csak nézegetem. Évente egyszer-kétszer járok vele, de csak jó időben lehet használni és a veterán autós rendezvényeken csak összekoszolódna. Ez az autó számomra elsősorban esztétikai élmény. Nem rossz közlekedési eszköz egyébként, egyszer kipróbáltam 160 kilométeres sebességnél is. A motor többet is tudott volna, de magasabb sebesség már nem lett volna biztonságos. 

De miért hot rod?
A hot rodok eredetileg klasszikus amerikai autók hatalmas motorokkal, amelyeket egyenletes sebességre terveztek. Az elnevezés eredete nem pontosan ismert. Feltételezések szerint a hot rod kifejezés a vezérműtengely „hot”, azaz „új”, „jobb” verziójára utal, amit angolul szoktak „forró rúdnak”, azaz „hot stick”-nek vagy „hot rod”-nak is hívni. Hot roddá általában sportkocsikat alakítottak, mivel könnyűek voltak és olcsóbb, illetve egyszerűbb volt őket átalakítani. A hot rod elnevezést a harmincas-negyvenes évektől általánosan használták már minden olyan autóra, amelynek a motorját megerősítették, hogy nagyobb teljesítményre legyen képes, karosszériáját pedig egyedire szabták. Később még általánosabbá vált a kifejezés: minden technikai eszközre kiterjedt, például egy feljavított erősítőre is.

Katonák és szeszcsempészek sportja

A hot rodok először a harmincas években Dél-Kaliforniában jelentek meg, ahol száraz tómedrekben versenyeztek átalakított kocsikkal Los Angeles északkeleti részében a Dél-Kaliforniai Időmérő Egyesület (Southern California Timing Association, SCTA) és egyéb szervezetek szabályai szerint. A második világháború után ezek a versenyek még népszerűbbek lettek, különösen Kaliforniában, mivel sok háborúból visszatért katona részesült műszaki képzésben a seregben. Ezt a képességüket pedig örömmel hasznosították szériaautók átalakítására. De számos autót alakítottak át már korábban a szeszcsempészek is, hogy a szesztilalom idején elkerüljék az állam ellenőreit, majd erre válaszként pár rendőrautó is változásokon esett át.

Szerző: Levitin Dávid

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. októberi számában olvasható.