Táblácska az autón

Kis magyar rendszámtörténet

Hajdan sem a jogosítvány, sem a műszaki vizsga megléte nem volt kötelező Magyarországon, sőt, még rendszámok se léteztek. Az autók szabadon, azonosító jel nélkül furikázhattak, hiszen ritka madarak voltak, mindenki tudta, ki is a tulajdonosuk, ki ül a volánjuknál! Eseményszámba ment egy automobil érkezése, a gyerekek futottak utána – nem is csoda, akkoriban még a pesti villamost is ló húzta. Lócitrom kipufogó füst helyett? Boldog békeidők! 1901. június 15-től megváltozott minden, bevezették és kötelezővé tették a hatósági rendszámot és a gépjárművek évenkénti műszaki vizsgáját…

Mindenkor és mindenhol annyi karakter kell egy rendszámra, hogy a számok és betűk variációi bőven kiadják az adott ország járműveinek lehetséges számát. Magyarországon a gépesített járművek elterjedésének hajnalán először csak Budapesten vezették be a kötelező rendszámot. A négyzet alakú fémtáblán egy római és két arab szám szerepelt. Mivel a rendszámtáblát az akkoriban használt acetilénlámpa csak nagyon gyengén világította meg, az autók jobb oldalára kellett tenni azt, mégpedig az út felezővonalához közel. Így volt egy kis esély arra, hogy a szembe jövő leolvashassa. Jobb oldalra? Igen, mert egészen 1941-ig baloldali közlekedés volt Magyarországon…

Ugyan automobilok szerte Magyarországon közlekedtek, de érdekes módon a műszaki vizsgát és a rendszámot 1910-ig csak a fővárosban tették kötelezővé (1910 után már a vidékiek se mentesültek). Az első magyar rendszám gróf Eszterházy Mihály Mercedesére került, az első vezetői engedélyt pedig sofőrje, Faragó István szerezte meg. Ugyanezen alkalommal még további harmincnyolc forgalmi rendszámot és ötvennyolc vezetői engedélyt adtak ki. Addig, amíg csak Budapesten volt kötelező a rendszám és a műszaki vizsga, adódtak furcsa helyzetek, hiszen a fővároson kívül bárki, bármilyen járművel közlekedhetett. Előfordult, hogy Budapest határában a rendőrök feltartóztatták a vidéki vezetőt, majd a Mosonyi úti rendőrkaszárnyába kísérték, ahol le kellett vizsgáznia neki és autójának egyaránt.

Kikerülték a tizenhármast
A törvényhozók tisztelték az emberek babonáit, ezért a tizenhármas számot tartalmazó rendszámokat nem adták ki – árulta el Hidvégi János, a Magyar Műszaki- és Közlekedési Múzeum muzeológusa a Veterán Garázs Magazinnak. – Az országosan kötelező szabályrendelet 1910-ben jelent meg. Ekkor tizenöt területre osztották az országot, ettől kezdve pedig egy betű és három arab szám azonosította a járműveket. A betű alapján meg lehetett állapítani, hogy melyik országrészben helyezték forgalomba a járművet. Ekkor még mindössze csak 1047 gépkocsit tartottak nyilván. Néhány évtized múlva azonban jelentősen megnőtt a Magyarországon használt gépkocsik száma, ezért 1933-ban átrendszámozták a teljes gépjármű állományt. Megduplázták a betűket, de számjegyekből továbbra is csak három maradt.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. júliusi számában olvasható.