Jobbra tarts!

Már a járdán haladva is ösztönösen jobbra térünk ki, mert megszoktuk. Bár a gyalogosok számára nem írja elő ezt semmiféle szabály, mégis hallgatólagos közmegegyezés van érvényben merre is kerüljük ki a szembe jövőt. A közutakon, a folyókon és a levegőben balesetveszélyes lenne rábízni a járművezetőkre, hogy merre térjenek ki, ezért őket szabályok kötik. Magyarországon 1941 őszéig még a baloldalon haladtak az utakon és igen, az autók jobbkormányosak voltak.

Egészen elképesztő az elmélethalmaz, amivel önjelölt elemzők igyekeznek ésszerű magyarázatot adni arra, hogy miért közlekedünk az út jobb oldalán, vagy más nemzetek miért az ellenkezőjén. A magyarázatok az ősember bunkóhasználatától kezdve a kard hüvelyének helyéig terjednek. Történelmileg alátámasztott tény, hogy Bonaparte Napóleonnak komoly szerepe volt abban, hogy több európai országban közmegegyezés született a jobboldali közlekedésről. Amikor a korzikai származású hadvezér már nemcsak Franciaország, hanem Európa jelentős részének is ura lett, számos megrögzött szokást és régi szabályt megváltoztatott a befolyása alá került területeken. Az addig bevált „balra tarts” helyett Európa Napóleon által irányított részében kötelezővé tette a „jobbra tarts” szabályát. Ezután a napóleoni háborúk által megosztott Európa a szembenálló felek hovatartozása szerint közlekedett tovább. Anglia, Ausztria és Magyarország lakói továbbra is a baloldalon haladtak, de Franciaországban, Németországban, Lengyelországban és Itáliában az új módi vált általánossá. Napóleon birodalmának széthullásakor számos országban visszaálltak az eredeti hajtási irányra, máshol azonban az új rend maradt, ezért az Európát átszelő utazó igazán zűrzavaros közlekedésre számíthatott.

A Magyar Műszaki- és Közlekedési Múzeum muzeológusa, Hidvégi János hivatásából fakadóan sokat tud a hajtási irányok történetéről. Összefoglalója szerint az egyes országokban és az országokon belül is különféle hajtási irányok alakultak ki a különféle közlekedési ágazatokban. A római korban például még nem volt meghatározott hajtási irány, egyébként sok esetben az utak szélessége sem tette lehetővé az egymás melletti egyidejű elhaladást, így az egyik járműnek le kellett térnie. Talán ehhez kapcsolódik a baloldali közlekedés indoklásának egyik legendája, amely szerint a fegyvert viselő ember (az emberek nagy többsége jobbkezes lévén) bal oldali közlekedés esetén a támadó, illetve a védekező fegyvert jobb kezével tudja használni. A fogatolt járművek nagyobb mértékű elterjedése után is megmaradt a bal oldali hatási irány Magyarországon, egészen az 1941-es áttérésig. Érdekesség, hogy a fogatok jobb oldali ülése az áttérés után is a helyén maradt, pedig indokolt lett volna őket áthelyezni a bal oldalra.

A cikk folytatása a Veterán Garázs 2014. márciusi számában olvasható.