Zseni diploma nélkül

Bánki Donát és Csonka János karburátorát száz évig használta a világ

Száz éven keresztül a világon mindenütt azt a porlasztót használták a belsőégésű motorokban, amit Bánki Donát és Csonka János talált fel és konstruált meg. Bár az érdem az övék volt, a találmány haszna nem – a szabadalmi jogban való járatlanságuk miatt azt más fölözte le. Csonka János ezt sem bánta. Teljes és boldog alkotói életet élt, olyan zseni volt, akinek a megoldandó feladat számított, nem a cím és a rang. Nem tartotta fontosnak a mérnöki diploma megszerzését sem, nyugdíjba vonulása előtt azonban a Mérnöki Kamara egy felemelő ünnepségen felhatalmazta őt a gépészmérnöki cím használatára.

A századforduló füstfelhőbe burkolózó, hörgő és csattogó, kezdetleges automobiljai számtalan briliáns elme munkája révén váltak egyre tökéletesebbé. Az pedig tény, hogy a benzinmotorok egyenletes járása, alacsonyabb üzemanyag-fogyasztása és biztonságosabbá válása egy kicsiny berendezés, a porlasztó érdeme, amelyet Bánki Donát és Csonka János talált fel és szabadalmaztatott. A porlasztóval még nem rendelkező motorok annyi benzint szippantottak fel a benzintartályból, amennyi éppen jólesett nekik. Ráadásul a levegővel sem keveredtek megfelelően az üzemanyag cseppjei, így az elégtelenül elégett benzin a kipufogóban – és mindenhol máshol – is berobbanhatott. A múlt század elején számtalan tudós törte a fejét a belsőégésű motorok tökéletesítésén. Az egyik legfontosabb feladat az üzemanyag megfelelő betáplálása volt, ezen a problémán azonban kivétel nélkül mindannyian elvéreztek. Az autóipar hatalmas szerencséjére akkoriban élt és munkálkodott Csonka János, aki Magyarországon oldotta meg Európa és Amerika hatalmas autógyárainak dilemmáját, amikor rájött, hogy a porlasztás révén hogyan lehet szabályozottan a belsőégésű motorok munkahengerébe juttatni az üzemanyag és levegő keverékét.
Bájos történet kering arról a bizonyos sétáról, amikor is a legenda szerint Csonka János és munkatársa, a fiatal és tehetséges mérnök, Bánki Donát felfigyelt egy virágárus lánykára. Az eset 1892 késő őszén a Nemzeti Múzeum előtt történt, a két férfiú figyelmét pedig a lányka által előállított vízpermet keltette fel, amellyel frissítette a rózsáit. A kisasszony egy vízbe eresztett fémcső felett egy arra merőlegesen elhelyezett másik csőbe belefújt, majd a kiáramló levegő felszippantotta a pohárban lévő vizet, és azt parányi cseppek formájában szórta a virágra. A parfümadagolók is ilyen elven működtek és működnek a mai napig is. A permetező berendezés ötletet adott a két feltalálónak a gépészeti probléma megoldásához. Amire azon az estén rájöttek, száz éven keresztül működött is minden belső égésű motorban. A porlasztó, vagy karburátor a robbanómotorok elengedhetetlen részévé vált. A két férfiú a következő év februárjában már a Magyar Szabadalmi Hivatalban is bejegyeztette találmányát „Carburátor. Újítás petróleummotorokon” néven.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2013. novemberi számában olvasható.