Autók közt élt és halt

Nuccio Bertone

A Bertone név elsősorban személyautók formatervezésével forrt össze, de a család már sokkal korábban is járművekkel foglalkozott. Giovanni Bertone hintóüzemet alapított, örökségét 1914-ben született fia, Giuseppe „Nuccio” Bertone vitte tovább. Nélküle egészen más lenne az utcák képe, hiszen számtalan gépkocsi formatervét készítette el, még többét alakította át – óriási hatással volt az autóiparra, nem véletlenül választották halála után az Autóipari Hírességek Csarnokának tagjai közé.

Giovanni Bertone vállalkozása virágzott a huszadik század elején, ezzel egy időben pedig az autók száma is egyre szaporodott. Az első világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy a hintók a múltat, míg az automobil a jövőt képviseli, így a Bertone is új fejezetet nyitott. A cégalapító, aki egyszerű bognárként is dolgozott a Diatto autó manufaktúránál, arra törekedett, hogy minél több kapcsolatra tegyen szert az autóipar területén. Hamarosan már a Torinóban működő két autógyár, a Fiat és a Lancia vezetői is ismerték nevét. Giovanni és Vincenzo Lancia kapcsolata kimondottan baráti volt, utóbbi ki is jelentette Bertonéról, hogy tehetségesnek tartja, olyan szakembernek és vállalatirányítónak, aki előtt nagy jövő áll. Lancia adta az első komoly „autós” megrendelést is a Bertone cégnek, egy teljes karosszériát kért tőlük. A kis Giuseppe valósággal beleszületett abba a világba, amelyet apja teremtett, és amelyben minden az autók körül forgott. Addigra a Bertone név már elismert volt, számos sikeres konstrukció állt a cég mögött. Giuseppe, aki kétségkívül örökölte apja tehetségét, tizenkilenc évesen kezdte meg a munkát a családi üzemben.

Nuccio – Giuseppe egy idő után mindenütt becenevét használta - Bertone műszaki szakértelméhez és kiváló formai fantáziájához nem fért kétség, de valójában nem volt tervező. Ennek ellenére azt állította magáról, hogy gyermekkorában több autótervet is készített, de azok időközben megsemmisültek. Vállalatvezetőként az volt a dolga, hogy a legjobb tervezőket szerződtesse. Nála érte el első sikereit például Giorgetto Giugiaro is. A Bertone cég jól szervezett tervező tevékenysége új minőséget adott az egyes márkák modelljeinek, amelyek éppen e tevékenységnek köszönhették a sikerüket. Az nem derül ki a hivatalos iratokból, hogy Nuccio személyes ötletei mennyiben voltak jelen egy-egy formatervben, de az a hír járta róla, hogy soha nem volt teljesen elégedett az első megoldással és legtöbbször újraterveztette az adott feladatot. Sokszor, ha képletesen is, de ő vezette a legnagyobb tervezők ceruzáját. A végeredménnyel sem mindig volt teljesen elégedett, ilyenkor azonban megálljt parancsolt magának és a tervezőinek, majd kijelentette: „semmi sem tökéletes”. Maximalista volt, de elégedett, hiszen elismerték munkáját és becsülték eredményeit. Életében számos elismerést kapott és bár sokáig, 83 éves koráig élt, az Autóipari Hírességek Csarnokába már csak halála után, 2003-ban választották be. A halhatatlanok között van, óriási életműve pedig a mai napig közöttünk él.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. májusi számában olvasható.