A siker kovácsai

A Dodge-testvérek

John Francis Dodge és fivére, Horace Elgin Dodge elválaszthatatlanok voltak egymástól, nem túlzás kijelenteni, hogy legfeljebb a születési évszámuk tért el. Az idősebb, John Francis négy évvel korábban, 1864-ben jött világra, mint a testvére, de mindketten ugyanabban az évben, 1920-ban haláloztak el, a New Yorkban tomboló influenzajárvány végzett velük. A közösen megélt, fél évszázadnál is hosszabb idő nagy részét mintegy sziámi ikerpárként, az autóipar szolgálatában töltötték el.

Mivel mindketten az amerikai autóiparban szereztek nevet és kaptak örök időkre meghívást az Autóipari Hírességek Csarnokába, nem meglepő, hogy kiemelkedő műszaki érzékkel és üzleti képességekkel rendelkeztek. A gépészet iránti tehetségüket egyébként kazángyártó céget vezető édesapjuktól örökölték, bár nem egyenlő arányban, Horace Elginnek egy kicsivel több jutott belőle. Persze mit sem ért volna kiváló mérnöki tudásával, ha bátyja, John Francis, nem teremtette volna meg a közös vállalkozásuk üzleti hátterét. Apjukban, Daniel Rugg Dodge-ban mindkét képesség megvolt, ő még egy személyben volt a fejlesztéseken dolgozó mérnök és tulajdonos-cégvezető is, mégis, a fiai váltak világhírűvé és nem ő.

A Dodge drótszamarai

A fivérek sikerének titka talán éppen az volt, hogy ügyesen és hatékonyan tudták megosztani a feladatokat, így pedig a maximumot nyújthatták a saját szakterületükön, nem kellett muszájból „nemszeretem” dolgokkal foglalkozniuk, mert azokat testvérük elvégezte helyettük. A tehetséges mérnök és szenvedélyes barkácsoló Horace minden kreativitásával, energiájával munkálkodhatott a technikai újításokon, mert John bátyja biztosította az ötleteihez, fejlesztéseihez az üzleti hátteret, hiszen ő meg ezekhez értett kiválóan.
Mint annyi később sikeres autóipari vállalkozó és márkaalapító, Dodge-ék is kerékpárral kezdtek. John 1897-ben szerződést kötött egy befektetővel, ennek alapján pedig biciklik gyártásába fogott. Horace természetesen nem elégedett meg azzal, hogy az akkor ismert technológiával készítsék a kétkerekűeket. Ezt nem a büszkesége diktálta neki, sokkal inkább a benne megbújó kreativitás és kíváncsiság. Folyton tökéletesíteni akarta a gyártmányukat, elsőként pedig a kerékpár leglényegesebb szerkezeti elemével, a kerekekkel kezdett foglalkozni. A lehető legkönnyebb forgást akarta elérni, tartós és könnyen hajtható járművet akart. Előállt hát egy találmánnyal, a porálló golyóscsapággyal. Na, nem magát a csapágyat köszönhetjük neki, hiszen olyat már az ókori rómaiak is használtak, de a szerkezet porállóságáért neki lehetünk hálásak, ez pedig hatalmas jelentőséggel bírt.

Dodge és Ford

A sikeres kerékpárüzemet néhány éves működés után 1901-ben eladták és immár nagy mennyiségben kezdték meg a csapágyak gyártását. Ezzel párhuzamosan különféle autóalkatrészek előállítását is elvállalták, azért pedig, hogy közel legyenek megrendelőikhez, Nilesből a Michigan államban található Detroitba költöztették az üzemüket.
A Dodge testvérekre az akkor már neves vállalkozó hírében álló Ransom E. Olds is felfigyelt, aki az Olds Motor tulajdonosa volt. Olds 1902-ben egy különösen előnyös szerződést ajánlott nekik komplett sebességváltók előállítására. Olds elégedett volt a Dodge termékeivel, ezért tovább mélyítette a kapcsolatot, egy év múlva újabb szerződést ajánlott. Azonban akadtak ennél nagyobb lehetőségek is Detroitban, történetesen Henry Ford körül, aki akkoriban építette fel autógyárát. Dodge-ékat is bevonta a beruházásába, akiknek azt a feladatot adta, hogy hozzák létre a motorgyártó részleget. A testvérek kaptak a fontos ajánlaton, minden erejükkel a motorgyártásba fogtak, erőfeszítéseiket fokozta, hogy eközben a saját pénzüket is kockáztatták. Mindez nem túlzás, az üzemük része lett a Ford Motor Companynak. A befektetésük olyan nagy mértéket öltött, hogy Henry Ford végül a Dodge fiúk adósa lett, egy időben John a Ford Motor Company alelnöki posztját is betöltötte!

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2017. januári számában olvasható.