A legnagyobb motorépítő én vagyok!

Rudolf Diesel

Zseniális mérnök, feltaláló, majd sikeres pénzember lett Rudolf Dieselből, akinek olajjal hajtott belső égésű motorja megállíthatatlanul terjedt a világon. Az újszerű szerkezet eleinte csak generátorokat, később azonban tankokat, tengeralattjárókat is hajtott. Feltalálójuk megélte mind a szakmai, mind az anyagi elismerést és úgy lett halhatatlan, hogy éppen a haláláról nem tudjuk az igazságot.

Az igazi zsenik élete és halála ritkán alakul hétköznapi módon. Mozart harmincöt éves korában titokzatos körülmények között halt meg és névtelen tömegsírba temették. Gaudinak sikerült megöregednie, de egyik éjjel Barcelonában lóvasút kocsija elé lépett és megsérült - csavargónak nézték és a szegények kórházába szállították. A Sagrada Familia tervezője három nap múlva, elhagyatva halt meg. Rudolf Diesel gépészmérnök és feltaláló ötvenöt évesen veszett oda, amikor egy postagőzös fedélzetéről a La Manche csatornába esett (vagy a vízbe lökték).

Diesel a motorizáció hajnalán élt és alkotott, amikor pedig bemutatta öngyulladó belsőégésű motorjának terveit, úgy tűnt, elkésett. Hiszen Nikolaus Otto négyütemű benzinmotorja már vígan pöfögött, sőt, egyre nagyobb teret nyert. Diesel mégis hitt a találmányában, elsősorban azért, mert a petróleummal hajtott motorjának hatásfoka sokkal jobb volt a benzines Otto-motorénál.

Rudolf Diesel bajor bevándorló szülők gyermekeként Párizsban született. A család Franciaországban szeretett volna letelepedni, de az állampolgárságot nem kaphatták meg, mert időközben kitört a porosz-francia háború. A szülők Londonba költöztek, de tizenkét éves fiúkat Németországba küldték tanulni. Rudolf okos és szorgalmas volt az iskolában, a gépek pedig mindennél jobban érdekelték. Még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, amikor korkedvezménnyel felvették a müncheni műszaki főiskolára. Ösztöndíjat kapott, amit magán nyelvtanítással egészített ki, hogy el tudja tartani magát. Kitűnő diplomáját 1880-ban vehette át, ő lett az iskola addigi legjobb tanulója. Oktatói két cégnek is beajánlották, a M.A.N. és a Sulzer is kapva kapott a friss diplomásért, aki a németen kívül kiválóan beszélte az angolt és a franciát is. Dieselt hamarosan kinevezték közös párizsi irodájuk élére. Az ifjú mérnök szabad kezet kapott a motorfejlesztések területén és ezt a lehetőséget ki is használta. Kutatásainak középpontjában az iparban elterjedt gőzmotorok voltak, amelyeket nagy tömegűnek és kis hatásfokúnak tartott. Szerette volna ezeket az arányokat megfordítani. Nagyon hitt abban, hogy mindez lehetséges. Szabadalmaztatta az általa feltalált „olajmotor” működési elvét, majd öt évvel a bejegyzés után esélyt kapott arra, hogy a találmányból sorozatgyártott termék legyen. Ekkor írta a szüleinek: "Eljutottam odáig, hogy elmondhatom, a technikának ezen a legelőkelőbb szakterületén, a motorépítésben, én vagyok az első kis földgolyónkon, az óceán mindkét oldalán". Mondhatnánk őt önhittnek is sorai alapján, de tény, hogy a gőzmotorok tíz-tizenkét százalékos hatásfokával szemben az ő olajos motorja hetvenötöt tudott!

Diesel a sikeres prototípus bemutatása után megegyezett a Sulzer céggel a sorozatgyártásban, a Diesel-féle motorok gyártása 1897-ben be is indult (egy évvel később már szabadalom védte őket). A szakmai sikereket pénzügyiek követték, mert a masina kiváló hatásfokkal működött, bizonyított iparszerű környezetben is. Mindez nem csoda. A Diesel-féle belsőégésű motorhoz nem kellett megfejteni semmilyen titkot, mert működésének magyarázatát a gáztörvényekben már megfogalmazták a fizikusok. Mindenki jól tudta, hogy a nyomás hatására emelkedik a gázok, légnemű anyagok hőmérséklete. Diesel a levegőt sűrítette össze annyira, hogy annak hőmérséklete a fizikai törvényszerűségnek megfelelően felforrósodjon és gyújtószikra nélkül is képes legyen berobbantani a sűrítési folyamat végén porlasztóval befecskendezett olajat. Diesel nem véletlenül választotta motorja üzemanyagául a sűrűbb, nehezebb kőolajszármazékot. A benzin gyulladásfoka alacsonyabb a petróleumnál és a gázolajnál, ezért még idő előtt, a sűrítés kisebb fokán, alacsonyabb nyomás mellett gyulladt meg. A kísérletezés korábbi fázisaiban Diesel a benzin lobbanékonyságát vízzel való hígítással próbálta csillapítani, de aztán rájött, hogy üzemanyagként jobb lesz a petróleum, de annál is alkalmasabb a gázolaj. Szóba került a növényi olaj használata is, aminek egyáltalán nem volt technikai akadálya és a feltaláló szorgalmazta is ezek használatát. Ezzel persze nem lett népszerű az olajcégek szemében, amelyek a kőolaj bányászatából és kereskedelemből reméltek hasznot, nem a mezőgazdaságból. Diesel hiába álmodott idilli, önellátó farmokról, ahol a dízelmotor működtetéséhez szükséges olaj is megterem, a történet máshogyan alakult…

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. júliusi számában olvasható.