A youngtimer origami

Babetta Tina

Andi Attila karosszérialakatos mester, három gyermek édesapja és egy Babetta tulajdonosa. Nem, nem Linda-féle Babettája van, az nem is állna jól neki. A zsánere inkább a Tina modell. A Babetta Tina a csehszlovák JAWA gyár egy egészen különleges , kevéssé ismert modellje volt. Leginkább egy kemping kerékpárhoz hasonlít, elsősorban pedig azért, mert ugyanúgy összecsukható, mint amaz.

A tulajdonos annak idején hirdetéseket böngészett, amikor megakadt a szeme a mókás küllemű, apró, de széles kerekű, csupacső szerkezetű járművön. Egy ilyen jó lenne nekünk! – kiáltott fel az ujját a képen tartva. Nem került sokba, jogosítvány sem kell hozzá, hát megvették.
- A fiaim szaladgáltak vele, persze nem a nagy forgalomban, de amikor nyaralni mentek vidékre, elvittem nekik és ott nyugodtan használhatták – meséli az édesapa, aki nem bánta meg a vételt. Hamarosan a lánya is elég nagy lesz ahhoz, hogy használja – egyébként már alig várja, hogy ő is motorozgathasson.

Turistáknak gyártották

Bár Andi Attilának megvan a képzettsége és gyakorlata ahhoz, hogy szükség esetén megbütykölje a kis motort, nem kell beolajoznia a kezét, mert a Babetta Tina kiváló állapotban van. Ráadásul a szomszédjukban él egy lelkes Babetta rajongó, aki örömmel vállalkozik a kisebb beállítások elvégzésére. A vásárlás után persze megmutatták neki is, ő pedig megerősítette, hogy Andi úr jó vételt csinált.
Nemcsak jó állapotú, de ritka darab is. Eredetileg sem készült belőle sok, de manapság már egyre kevésbé lehet arra számítani, hogy velük szembe jön egy hasonló modell. A kétkerekűt a kilencvenes években gyártották, ezért – hiába hat fiatalosnak – benne van a korban.
- A gyártó célja az volt a Tinával, hogy a lakókocsis turisták könnyedén magukkal vihessék és ha letáboroztak valahol, akkor felfedezhessék vele a környéket – magyarázza a tulajdonos. – Mi is kihasználjuk az összecsukhatóságát, ami valóban praktikus tulajdonság. De vigyázni kell a hajtogatásnál, mert bizonyos helyeken megtörhetnek a gumicsövek – figyelmeztet.

Spártában készült?

A kis járműről mindent lehagytak, ami megnehezíthetné a szállítást. Így lemaradtak róla a pedálok is, ami a Linda féle modellt is (az volt a 207-es) olyan jellegzetessé tette. Amazt feltámasztva, bicikliként taposva lehetett életre kelteni, nem így a Tinát, amelyen berúgó kar sincs.
- A Tinát csak betolni lehet. Szaladni kell vele egy kicsit és bizonyos sebességnél ráhuppanni az ülésre, akkor beindul. Menet közben lábunkat a két darab vízszintes rudacskán nyugtathatjuk, ezek a lábtartók. Tehát sok minden van, de mindenből csak a legkevesebbet adták. A kerék a csomagolhatóság érdekében szintén apró, rugózás és csillapítás pedig egyáltalán nincsen – szerencsére a kis kerekek kellően vastagok és tompítják az úthibákat.
A Tina többnyire menetkészen várakozik a garázsban, fölösleges összehajtani, ha van elég hely. Ha azonban az Andi család útnak indul, tényleg bárhova, akár egy Renault Thalia csomagtartójába is befér.

Szerző: Dávid Zoltán

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. októberi számában olvasható.