Kényelmes, süppedős fotelem

Renault 16

A Renault 16-os modellje olyan jól sikerült, hogy a jelek szerint a Citroën is le akarta nyúlni. Bár az ipari kémkedést sosem bizonyították, a konkurens cég rejtélyes körülmények között és indokolatlanul elállt a Projet F gyártásától, amely gyanúsan emlékeztetett a 16-osra…

A képeinken látható Renault 16 TL típusú autó 1966 októberében készült el. Jelenlegi tulajdonosa nem okvetlenül ilyet akart, egyik legfontosabb szempontja az volt a vásárláskor, hogy minél régebbi legyen a veteránja.
– A kor mellett fontos volt számomra az eredeti állapot is. Ennek az autónak nagyjából nyolcvan százalékban eredeti a fényezése, emellett a teljes enteriőr eredeti és előttem mindössze két francia tulajdonosa volt korábban. A járművet természetesen nem is kellett jelentősen felújítani, egyedül a féket és a futóművet kellett cserélni. A motor és a váltó is gyári még. Mindez nem is csoda, 134 ezer kilométer van az autóban, a balszerencse pedig szinte végig elkerülte, csak egy kisebb koccanás történt vele – mesélte büszkén Kovács András, a Renault tulajdonosa.

Minimális futásteljesítmény

Amikor a második francia tulajdonos meghalt, a fia eladta az autót Andrásnak. Az adásvételben egy Franciaországban dolgozó ismerős közvetített. Az újdonsült tulajdonos felkeresett egy specialistát, aki kiválóan ismeri ezt a típust, ő hozta tökéletes formába a kocsit.
– Egy hónapig tartott a munka, természetesen alaposan átvizsgáltuk a kocsit. Az alkatrészek közül a fékeket, csapágyakat, kisebb futóműalkatrészeket gond nélkül be lehetett szerezni, azonban voltak olyan specifikus elemek, amelyeket csak hosszas utánjárással találtunk meg. Kiváló lett a kocsi teljesítménye, mai forgalmi viszonyok között is megállja a helyét. Vannak olyan gyűjtők, akik autópályán is szeretnék használni a saját R16-osukat, ők a legutolsó modell váltóját szerelik bele, mert az ötsebességes, az eredetit pedig elteszik emlékbe, illetve tartaléknak. Én nem kezdtem bele ilyen átalakításba, a kocsimban az eredeti váltó maradt. A városban tökéletesen használható, autópályán pedig nagyjából 110 kilométert lehet megtenni vele óránként. Járok vele veterán autós találkozókra és családi kirándulásra is használom, ugyanis tökéletes belőle a kilátás. Pontosan azt a Renault-komfortot nyújtja, amiről a cég anno híres volt. A lágy rugózású, süppedős, foteles kényelmet.
A Renault boldog tulajdonosa egyelőre nem gondolkodik eladásban, de mint félig viccelődve elmondta, minden azon múlik, felbukkan-e egy még öregebb darab a piacon.

Európai siker, amerikai bukás

A Renault 16 ferdehátú családi autót 1965 és 1980 között gyártotta a francia vállalat Le Havre városában. A hatvanas évek elején a Renault a kisebb autóktól – a Renault 4-estől és a farmotoros Renault Dauphine-tól - remélte piaci pozíciói megerősödését. Ezekkel akarta pótolni az 1951 és 1960 között gyártott nagyobb családi autóját, a Renault Frégate modellt, amely meglehetősen szerény eladási adatokat produkált. Az R16-os már a nagyobb kocsik kategóriájában indult és nagyobb siker is volt, tizenöt éves históriája alatt összesen 1 millió 845 ezer példányt adtak el belőle. Európában a vásárlók értékelték a kényelmet és a hatalmas belső teret, az ennél nagyobb méretekhez és luxushoz szokott amerikaiak már nem szerették annyira, az R16-os az Egyesült Államokban korántsem futott be fényes karriert.

Szerző: Levitin Dávid

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. októberi számában olvasható.