Az időautó

Citroën HY

A HY-ban nem az volt a legjobb, hogy bírta a strapát. A típus azért volt hihetetlenül sikeres és hosszú életű, mert megalkotásakor olyan szerkezetet és megoldásokat alkalmaztak tervezői, amelyeket a versenytársak még hosszú idő múlva sem. Egyes újításait a konkurencia csak jó negyven éves lemaradással követte – ezek után nem csoda, ha e furgon a gyártóknak és a vevőknek is maximális hasznot hozott és ikonná vált.

A Citroën H kisteherautót nem egyszerűen furgonnak tervezték, hanem a létező legmodernebb, legtakarékosabb, legkönnyebben kezelhető haszongépjárműnek. Tervezői 1943-ban álmodták meg ezt a habkönnyű, nagy teherbírású, elsőkerék-meghajtású dobozost, amely tele volt innovációval.

Űrsikló a fuvarosoknak

Legegyszerűbben úgy érthetjük meg a furgon sikerét, ha összehasonlítjuk a vetélytársak modelljeivel. Akkoriban a haszongépjárművek és a személyautók még a kocsiszekrénytől különválasztható, nehéz, leginkább egy acélból készült létrára emlékeztető alvázra épültek. A kezdetben csak „H” elnevezésű furgon volt az első tömeggyártású kisteherautó, amely integrált „monocoque” szerkezetet használt, vagyis amelyben az alváz és a karosszéria egységet alkotott. Ebben az osztályban ez volt a legkönnyebb és legerősebb típus. Tulajdonképpen minden megvolt benne, ami a sikerhez kellett, a típus konkrétan berobbant a haszongépjárművek piacára. Félelmetesen alacsony padlója volt, három hátsó ajtaja, elsőkerék-meghajtása, torziós rudas felfüggesztése, fogasléces kormánya és négy dobféke (meg egykörös fékrendszere). Meglehetősen nagy, a Traction Avanttól örökölt 1,9 literes motorja szintén szokatlan volt akkoriban, hiszen a többi haszongépjárműnek jóval kisebb és gyengébb motorja volt. Az 1953-ban bemutatott Volkswagen T1-es furgonnak például csak egy 1,2 literes adatott…

Megelőzte a korát

A fronthajtás eredményeként elmaradhatott a kardántengely és a hátsó differenciálmű, alacsonyabbra kerülhetett a raktér padlója - az ember nem is érti, miért nem próbálkoztak vele korábban. Egy haszongépjárműről se tudunk, amely ekkora ugrást hajtott volna végre az időben. Ezért nem meglepő, hogy a strapabíró gépkocsi gyártása 1949-től egészen 1981-ig tartott, és az sem, hogy ezalatt 473 289 példányt adtak el belőle.
Egy darabig az 1939-ben bemutatott Citroën BME volt a francia gyártó kisebb haszonjárműve, azonban viszonylag gyorsan elöregedett, hatékonyan nem lehetett modernizálni, így még a háború előtt határozat született arról, hogy más modellel pótolják. Utódját Pierre Boulanger Citroën-vezér útmutatásainak megfelelően tervezte meg Pierre Franchiset. Ő az elvárásoknak megfelelően önhordó karosszériával rendelkező, fronthajtású tehergépkocsit alkotott. A tervezés során felhasznált számos, a más Citroënekhez gyártott alkatrészeket is, hogy olcsóbbá tegye a gyártást. A háború egy időre megakasztotta a gépkocsi fejlesztését, azonban a békeévekben már csak le kellett venni a polcról a kész dokumentumokat és nagyon rövid idő alatt előkészítették a sorozatgyártást. A prototípusok még nem kaptak tolóajtót, azonban – miután a tervezők szembesültek a csuklópánton elforduló oldalsó ajtó hibáival – megjelentek ezek a rakodást megkönnyítő berendezések.
Az 1949-es bemutatásakor a furgont hivatalosan Citroën Type H-nak hívták. Ám hamarosan megváltoztatták a nevét Type HY-ra, majd HZ-re. A legtöbb megmaradt jármű a Type HY sorozatot képviseli, ezért a „HY” a legelterjedtebb elnevezés.

Szerző: Levitin Dávid

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. júliusi számában olvasható.