Vágtára fel!

A budapesti Hősök terét immár nyolcadik alkalommal vették birtokukba a lovak és lovasaik. Az idei Nemzeti Vágtáról sem hiányozhattak azonban a két- és négykerekű kocsik, amelyek természetesen fokozottan számíthattak a Veterán Garázs Magazin szerkesztőségének érdeklődésére.

Az automobilok históriáját ismertető írások többnyire azzal a sommás megállapítással kezdődnek, mely szerint a legelső autókat alig lehetett megkülönböztetni a korabeli szekerektől, hintóktól, azonban míg az utóbbiakat derék lovak, vagy ökrök mozgatták, az előbbiekben már szorgos benzinmotor szolgáltatta a lóerőket. Tény, hogy a korai konstruktőrök a legkézenfekvőbb megoldást választották, amikor kezdetleges erőforrásaik számára megfelelő járművet kerestek: a tizenkilencedik század végére már valóban strapabíró, akár nagy sebességre képes és mégis könnyű lovas kocsikat építettek a mesterek.

A kocsi kocsi

Az ókorban többnyire kétkerekű harci kocsik elé fogták be a lovakat, a nagy és nehéz négykerekű szekereket elsősorban ökrökkel vontatták. A kisebb méretű szekérrel már elboldogultak a lovak is, de ez a jármű inkább a mezőgazdaság szolgálatába állt, hiszen gyors robogásra nem volt képes. A reneszánsz Európa keleti határát képező Magyarország névtelen mesterei a tizenötödik században alkották meg azt a lóvontatta járművet, amely elég könnyű volt ahhoz, hogy gyorsan szaladjon és elég kényelmes ahhoz, hogy még nagy sebesség esetén is kényelmes legyen. A könnyű magyar kocsi legalább olyan jelentős mérföldkőnek számított a lovas kocsik történetében, mint amilyen az önhordó karosszéria megjelenése volt az alvázas gépkocsik után. A hazai mesteremberek sok évszázados tudásukat zsúfolták bele e találmányba, amely aztán világhírűvé tette Kocs község nevét. Becsvágyó Mátyás királyunk bevette Bécset, majd egész udvartartásával együtt odaköltözött, azonban továbbra is szoros kapcsolatot tartott fenn Budával. Parancsára a Buda és Bécs közötti országutat alkalmassá tették a gyors közlekedésre, egyúttal öt mérföldenként pihenőállomásokat alakítottak ki rajta. Az egyik ilyen állomás Kocs községnél volt, amelynek szekérépítő mesterei megalkották egyedülállóan kényelmes és nagyobb sebességre is alkalmas könnyű „kocsijukat”. A Bécs-Buda „sztrádán” megjelenő alkotmányaik divatot teremtettek hamarosan pedig a királyi posta szállítására is csak ilyen járműveket alkalmaztak. Európa-szerte hírnevet hoztak Kocsnak e szekerek, az pedig természetes, hogy mindenütt utánozni, másolni kezdték őket. Különlegességük egyébként abban állt, hogy alkotóik sajátos módon alkották meg és illesztették össze a fából készült elemeket, úgy csökkentették a súlyt, hogy közben megőrizték a szilárdságot és stabilitást, egyedülálló mérnöki tudásról téve tanúbizonyságot. Legyünk büszkék a Kocs község nevét őrző „kocsi” szavunkra! A közlekedést forradalmasító magyar találmányt ilyen-olyan formában máig felfedezhetjük az idegen nyelvekben. Az angol „coach”, vagy a német „kutsche” is ilyen, de menjünk csak tovább! Az olasz „coccio”, a spanyol „coche”, a lengyel „kocz”, a flamand „goetse” is neki állít emléket és még folytathatnánk a sort…

A Vágta és a kocsik

Hiába azonban a strapabíró kocsi, ha nincs, aki vontassa. Ugyan a lovakat mára nyugdíjazták és feladatukat a belsőégésű motor vette át, de sokan nosztalgiával gondolnak vissza azokra az időkre, amikor az országúton még lóvontatta kocsik poroszkáltak. Rájuk gondoltak a Nemzeti Vágta megteremtői és értük rendezik meg évről évre ezt a nem mindennapi látványosságot Budapesten. Természetesen idén is volt LOVI Fogatvágta, amelynek döntőjében öt versenyző mérte össze tudását - közülük Ifj. Kalmár László aratott fergeteges győzelmet a Bugaci Ménessel. A Vágta idei programjában is helyet kapott a kocsitolás. A csapatok a homokos talajon húzták-vonták a kocsit, mégpedig egy teljes körön keresztül. Könnyed, mégis izgalmas és a lovas sporthoz kötődő versenyszámról van szó, amelyben idén a Magyar Amerikai Futball válogatott diadalmaskodott.