Mindenből a legjobbat

Bugatti Type 41 és Veyron

Lead: A múlt század húszas éveiben alkotott Bugatti Type 41 és a közel nyolcvan évvel később megszületett Veyron egyaránt korának legnagyobb motorral szerelt, legdrágább, és leggyorsabb autói közé tartozott. Kár, hogy mindkettő rosszkor, pár évvel a nagy gazdasági világválságok előtt érkezett…

Amióta Ettore Bugatti, a milánói születésű mérnök belekezdett a saját nevén futó autók gyártásába az elzászi Molsheimben, mindig is arról álmodott, hogy elkészíti a kompromisszumoktól mentes, minden konkurensét felülmúló luxusautót. Már 1913-ban belefogott egy nyolchengeres motor fejlesztésébe, amiről részletesen be is számolt egyik legjobb barátjának írt levelében. Úgy tűnt, munkáját hosszú időre megakasztja az első világháború, ám Bugatti feltalálta magát: áttervezte a motort, így pedig harci repülőgépekbe is be lehetett építeni. A béke eljövetelével kisebb, négyhengeres motorok gyártására szakosodott – ezek egyébként nagy sikereket hoztak neki már a háború előtt is. Bár „kicsiben” folytatta, nem adta fel a nyolchengeres motorral felszerelt autó tervét sem. Az 1921-es Párizsi Autókiállításon be is mutatott egy alvázat, amelynek elejében egy nyolc hengerrel rendelkező motor trónolt – igaz, a hengerek űrtartalma együttesen is csak két litert tett ki. A kis méret ellenére az új erőforrás kifejezetten sikeresnek bizonyult. Utcai változata, a Type 30 és a versenyváltozat, azaz a Type 35 is szépen fogyott, így Ettore Bugattinak végre összegyűlt annyi forrása, hogy belekezdhessen a régóta dédelgetett luxusautó-projektjébe.

Ettore a legenda szerint azért akart mindenáron egy exkluzív és bivalyerős luxusautót gyártani, mert egy angol hölgy egyszer mélyen megbántotta. A dáma azt találta mondani neki, hogy a Bugattik a nyomába sem érhetnek a Rolls Royce-oknak. A sértett olasz-francia konstruktőr 1926-ban jelentette be, hogy egy tizenöt (!) literes motorral szerelt luxusautó gyártását tervezi, amely mellett egy Rolls Royce is csupán olcsó vacaknak tűnhet. Az elképesztő méretű motor ötlete egyébként egy hadicélú fejlesztésből adódott. Az autógyáros a húszas években erősen igyekezett azon, hogy a francia légierő számára repülőgép-motorokat szállíthasson. A kiírás szerint a nyertes pályázónak tizenhat hengeres erőforrásokat kellett volna készítenie. Bugatti készített is néhányat – de a tendert végül mégsem ő nyerte meg. Elhatározta, hogy a prototípusokat két darabra bontja és az így kialakított nyolchengeres motorokkal fogja hajtani a legfényűzőbb autót, amit valaha készítettek a világon. Célcsoportnak szerénytelenül a királyi családokat jelölte meg, ezért is kapta a készülő autó a „Royale” fantázianevet. Bár a Type 41 motorja hétszer nagyobb volt, mint a Type 30/35-é, a felépítése érdemben nem változott – csak minden arányosan nagyobb lett rajta. A kor műszaki fejlettségének megfelelően a blokk nyolc hengere egy sorban helyezkedett el – azaz még nem „V” alakban rendezték el őket. A soros blokk egyetlen öntvényből készült, hossza elérte az 1,4, magassága az 1,1 métert! Egy darab felülfekvő vezérműtengelye összesen huszonnégy, függőlegesen beépített szelepet mozgatott, minden hengerre két szívó- és egy kipufogószelep jutott, de gyertyából is kettő volt hengerenként. A gigantikus erőműbe mindössze egyetlen karburátort építettek, mégpedig olyat, amelyet maga Bugatti tervezett. Ettore nemcsak a jó modort, de a szépséget is nagyra értékelte, még az autó motorját is úgy tervezte meg, hogy az esztétikai élményt is nyújtson.

A cikkfolytatása a Veterán Garázs Magazin 2013. novemberi számában olvasható.