Horthy kedvence

A Maybach legendája

Bár nagyon kevés Maybach készült, a német luxusmárka a második világháborúig a Rolls-Royce méltó kihívójának számított. Tervezése mérnöki csúcsteljesítmény volt, a legyártott modellek pedig kiváló minőségű autóremekek. Az alábbi írás bemutatja a gyártó múlt századi zászlóshajóját - amelyből Horthy Miklósnak kettő is volt -, valamint kései utódját, amely sajnálatos módon kudarcnak bizonyult…

Wilhelm Maybach a történelem egyik legkiemelkedőbb autóipari mérnöke volt, aki Gottlieb Daimlerrel közösen kora legkiválóbb belsőégésű motorjait tervezte meg a tizenkilencedik század utolsó évtizedeitől kezdve. Az ő nevéhez köthető például a modern autók ősének számító első Mercedes, az 1902-es 35 HP megtervezése is. Maybach 1907-ben lépett ki a Daimler Motoren Gesellschaftból, és Luftfahrzeug-Motoren-GmbH. néven saját céget alapított fiával, Karl Maybach-hal. Az 1912-től Friedrichshafenben működő vállalkozásuk eleinte gróf Zeppelin léghajói számára készített motorokat, de később már a hagyományos repülőgépekben is felbukkantak a Maybach erőforrások. Wilhelm 1914-es visszavonulása után fia, Karl vitte tovább az 1918-tól már Maybach-Motorenbau GmbH. néven futó vállalkozást, amelynek az első világháború után váltania kellett, mivel a győztes hatalmak megtiltották Németországnak a repülőgépek gyártását. Ezután álltak át a hajókba és mozdonyokba szánt dízelmotorok, valamint személyautókba szánt benzinmotorok gyártására, de az utóbbira nemigen volt kereslet, mert a német autógyártók költségcsökkentési okokból többnyire maguk készítették el az erőforrásaikat. Csak a holland Spyker jelentette be igényét Maybach motorokra, de végül velük sem sikerült megállapodni. Karl Maybach végül úgy határozott, hogy maga fog luxusautókat gyártani.

Már az első Maybach modellt, az 1922-es W3-ast is hathengeres, 5,7 literes, könnyűfém dugattyús, dupla gyújtású motor hajtotta, az autó pedig többe került, mint a legfőbb konkurensei. Ennek ellenére – vagy éppen ezért - beindult az üzlet, 1928-ig hétszáz Maybach talált gazdára. A legnevesebb karosszériaépítők (Erdmann & Rossi, Spohn, Kellner) készítették el hozzájuk a felépítményeket, ugyanis akkoriban az autógyártók csak alvázakat, motorokat, váltót és a futóművet egyesítették, a karosszériát egyéb szakemberek gyártották, általában a tehetős megrendelő egyedi igényei szerint. Maybach cége ügyesen használta fel a marketinglehetőségeket: 1929-ben Zeppelin körberepülte a Földet egy olyan az LZ-127 léghajóval, amelyet öt darab, egyenként 550 lóerős, V12-es Maybach motor hajtott. Ezért éppen a nagy szenzáció évében mutatták be a Maybach 12-est, az első német autót, amelyet tizenkét hengeres motor hajtott (Európában csak a Daimler Double-Six előzte meg). Az új típus a legnevesebb márkák, így a Rolls-Royce, a Hispano Suiza, vagy az Isotta Fraschini legdrágább típusaival kelt versenyre. A Maybach hétliteres, hosszú löketű motorja tekintélyesnek számító 150 lóerőt adott le 2800-as percenkénti fordulatszám mellett. A repülőgépmotoroknál szerzett tapasztalatokat felhasználva alumínium-ötvözetből készítették a blokkját és a dugattyúit is. A nagy siker ennek ellenére elmaradt, hiszen beköszöntött a világválság, alig pár tucat talált gazdára a borsos árához képest túl egyszerű nevű autóból. A Maybach 12-es 1930-ban bemutatott utóda már hangzatosabb nevet kapott: Zeppelin DS7-nek nevezték az új csúcsmodellt. A DS rövidítés a Doppel Sechzylinderre (kétszer hat henger), a 7-es szám pedig a hengerűrtartalomra (7 liter) utalt. Pár hónappal később újabb modell érkezett DS8 Zeppelin néven, amelyben már egy nyolcliteres V12-es dolgozott. E jármű 200 lóerős teljesítményével kora legerősebb szériaautójának számított, akár 170 km/h-s sebességgel is száguldhatott három tonnája és 3,8 méteres tengelytávja ellenére. Nem is csoda, hogy egy jó környékén fekvő kertes családi ház árába, 29500 birodalmi márkába került a puszta váz, a komplett autóért azonban 40 ezer márkát is elkértek! Egyetlen német autó volt nála drágább, mégpedig a Mercedes-Benz 770K. Akkoriban a BMW középkategóriás típusai 5500, a népautónak számító Adler Trumpf Junior 2700, az Opel Olympia 2500 márkába került, de a Maybach kisebb típusaiért is „csak” 15 ezer márkát kértek.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. májusi számában olvasható.