Ágyúval verébre, kétszer

AC Cobra

A tuning egyik legkevésbé szofisztikált módja a motorcsere: egy kicsi, könnyű autóban a nagy, erős motor sok mókát ígér, sőt, akár versenysikereket is hozhat. Caroll Shelby e klasszikus recepthez nyúlt és egy apró angol roadsterbe csavarozott egy Ford V8-ast. Rendhagyó kétrészes cikkünkben Shelby munkásságának az első és az egyik utolsó mérföldkövével foglalkozunk, hiszen tulajdonképpen kétszer alkotta meg ugyanazt a brutálisan nyers sportautót, harminc év különbséggel.

Az autó történetének megismeréséhez elengedhetetlen, hogy ismerjük Shelby életét. A versenyző és későbbi konstruktőr 1921. január 11-én született Texasban, egy postás fiaként. Gyermekkorában szívproblémákkal küzdött, ezért ideje legnagyobb részét otthon töltötte. Tizennégy éves korára kellően megerősödött és kinőtte betegségét, igaz, élete hátralévő részében is szednie kellett a nitroglicerin tablettákat. Miután elvégezte a középiskolát, repülőmérnöknek tanult a georgiai egyetemen, innen a második világháború miatt a katonasághoz vitt az útja, behívták és pilótaoktatóként, valamint tesztpilótaként dolgozott.

Ördöngös pilóta

Shelby versenyzői karrierjét egy MG TC kormánya mögött kezdte, de versenyzett még Cad-Allarddal is. Utóbbi egy könnyű angol sportautó volt, amelybe amerikai V8-as került, saját bevallása szerint ez jelentette az inspirációt a Shelby Cobra megépítéséhez. Később Donald Healey csapatában is versenyzett, egy kompresszoros Austin-Healey 100S-sel még sebességrekordot is felállított a bonneville-i sóstó medrében. 1956-ban rekordot újabb állított fel a Mount Washington hegyi felfutón egy Ferrarival és a Sports Illustrated őt választotta az év pilótájának 1956-ban majd 1957-ben is. Versenyzőként 1959-ben ért a csúcsra, amikor egy Aston Martin DBR1-essel megnyerte a Le Mans-i huszonnégy órás futamot. Ekkor tűnt fel neki egy kis angol gyártó, az AC, amely az Ace modelljével potens versenyzőnek bizonyult. Három évvel később ez lett az alapja az AC Cobrának.

Eretnek kísérlet

A versenyzést végül egészségügyi problémái miatt kénytelen volt befejezni, vezetési tapasztalata révén azonban kézenfekvőnek tűnt, hogy saját versenyző iskolát nyisson Shelby-American néven. Ez a cég AC-k importálásával foglalkozott és volt is kereslet a nyitott sportkocsira. Az autót eredeti formájában 1953-tól kezdve tíz évig gyártották, kezdetben kétliteres AC, majd Bristol sorhatossal, 1961-tól pedig a Ford Zephyr 2,6 literes hathengeresével lehetett megvásárolni. 170 lóerő már akkor sem hangzott drámaian, viszont az autó súlya mindössze 870 kiló volt, ez pedig sok mókát ígért. Ezt többek közt azzal sikerült elérni, hogy az acél csővázra kézzel alakított könnyűfém paneleket húztak.
Az igazi változás 1961-ben történt, amikor Shelby megkereste az AC vezetését, hogy hajlandóak lennének-e neki építeni egy különleges AC-t, V8-as motorral. Az angolok lelkesedtek az ötletért, ezért Shelby elkezdett amerikai gyártókat megkérdezni, hogy ki lenne hajlandó motorral támogatni az ötletet.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2016. decemberi számában olvasható.