A vadló, amely meghódította Amerikát

Ötvenéves a Ford Mustang

Az idén ötvenedik születésnapját ünneplő Mustang a Ford egyik legsikeresebb modelljeként vonult be a történelembe. Az izomautók egyik leghíresebb képviselőjének immár hatodik nemzedéke rója az utakat és a legújabb modell is hű maradt ez eredeti értékekhez: ára megfizethető, formája dögös, teljesítménye óriási. Két területen azonban szakítottak a hagyományokkal. Lemondtak a hátsó merev tengelyről, és a motorpalettára felkerült egy négyhengeres turbómotor is. 

A hatvanas évek kezdetén Amerikát a derűlátó világszemlélet jellemezte és nem csak a jól teljesítő gazdaság okán. Kennedy elnökké választását követően frissebb, fiatalosabb lett a politika, a második világháborút követő „baby boom” révén pedig megnőtt a fiatal felnőttek aránya a társadalomban. A jól termelő és életvidám amerikai lakosság bőszen fogyasztott, a fiatalok pedig természetesen autót is akartak maguknak. Lehetőleg olyat szerettek volna, ami nem hasonlít semmilyen korábbi modellre sem, menettulajdonsága és formája pedig fiatalos és sportos. Az autóval szemben támasztott fontos elvárás volt az is, hogy a mindennapokban is jól használható, de megfizethető jármű legyen. Lee Iacocca, a Ford fiatal márkaigazgatója az elsők között ismerte fel a hatalmas piaci lehetőséget. A felnőttkor küszöbén álló amerikaiak igényeinek kielégítésére titokban összeállított egy fiatal mérnökökből, marketingesekből és termékmenedzserekből álló csoportot. A csoport tagjait legtehetségesebb kollégái közül verbuválta és azzal bízta meg őket, hogy tervezzék meg a huszonéves fiatalok autóját. A „Dearborn Bizottság” tagjai nem tartoztak a vállalat legnépszerűbb alkalmazottai közé, az idősebb vezetők egyáltalán nem bíztak bennük, sőt, gyakran tettek rájuk lekicsinylő és rosszalló megjegyzéseket. Éppen ezért titokban szervezkedtek egy, a Ford központjának közelében található szállodában. Rájöttek, hogy teljesen új szemléletre van szükség az autógyártásban. Detroitban korábban az volt a gyakorlat, hogy alkottak egy autót, aztán igyekeztek megállapítani, kik lesznek a vevői. A „Dearborn Bizottság” viszont felismerte, hogy létrejött egy főként iskolázott fiatalokból álló és fizetőképes közösség, amely a maga autóit kereste, de egyelőre nem talált a kínálatban megfelelőt. Tudták, hogy e réteg olyan autót akar, amely megfelel három alapvető feltételnek: modern formájú, nagy teljesítményű és olcsó. A fiatal csapat megkezdte a munkát, időközben pedig újabb igényeket fogalmaztak meg. Az új modellnek mindenképpen négyszemélyesnek kellett lennie és szükség volt a tágas csomagtérre is. A jó menetteljesítmények érdekében azonban a gépkocsi nem nőhetett túl nagyra és nehézre sem. Az elvárások tisztázása után a bizottság lefektette a sarokszámokat: a kocsi tömege 2500 fontnál (1133 kg), az ára pedig 2500 dollárnál nem lehetett több. Utóbbi meglehetősen kedvezőnek számított, azonban gondoltak a bevétel növelésére is. Elhatározták, hogy a Falcon mintájára sokféle extrát (pl. erősebb motort, sportüléseket, automataváltót, fehér oldalú gumit stb.) kínálnak majd hozzá, ezeket pedig nagy profittal lehet majd eladni.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. júliusi számában olvasható.