A legjobbat vagy semmit

Mercedes-Benz W116 és W222

A legelső és a legfrissebb Mercedes S-osztály egyaránt kora legfejlettebb autója, de míg előbbiben a dízelmotor és az ABS jelentette a fő újdonságot, addig az utóbbi bizonyos forgalmi helyzetekben képes önmagát vezetni, közben pedig lávaköves masszázzsal kényezteti utasait…

Bár a Mercedes korábban is használta már az „S” jelölést legnagyobb szedánjainál (az „S” betű a Sonderklasse, azaz „Különleges osztály” kifejezést takarta), az 1972-ben bemutatott, és 1974-ben az Év autójának is megválasztott W116-os kódjelű típus volt az első, amelyet már hivatalosan is S-Klasse néven mutattak be. A négy centiméter híján öt méter hosszú W116-os teljesen új korszak kezdetét jelentette a stuttgarti gyártó életében, és ez a formáján látszott. Bár a vonalvezetését már a hatvanas évek végén véglegesítették, annyira jól sikerült a dizájn, hogy a Mercedes egészen az 1993-ban kifutó 190-esig ezt a formanyelvet használta, sőt, sok rivális márka is lemásolta az alapformát a hetvenes-nyolcvanas években.

A W116-os egyik újdonsága az volt, hogy a formaterv és a műszaki tartalom megtervezésénél mindent a biztonságnak rendeltek alá. A jármű korának legbiztonságosabb autója volt, és nemcsak méretei miatt. Utascelláját megerősítették, a tankot a hátsó tengely fölé költöztették, hogy ütközés esetén védett legyen, párnázták a műszerfalat, a kormányt és az ajtóburkolatokat egyaránt. Lekerekítették a karosszéria sarkait, hogy lehetőség szerint óvják az elgázolt gyalogosokat a sérülésektől. A helyzetjelző-lámpák és az irányjelzők e legömbölyített sarkokba kerültek, mégpedig a jobb láthatóság érdekében. A szélvédők oldalán esővíz-elvezető csatornákat alakítottak ki, illetve biztonsági ajtókilincseket és Mercedes-jellegzetességnek számító bordás hátsó lámpákat alakítottak ki (utóbbiak azért kaptak bordákat, hogy a rájuk fröccsenő sár ellenére is látható maradjon fényük, bepiszkolódás esetén ugyanis a lámpa belső része tiszta maradt).

A Magyarországon a Dallas című amerikai szappanopera népszerűsége miatt „Jockey-Mercinek” is becézett W116-os ugyan első pillantásra erősen emlékeztetett az 1971-ben bemutatott „Bobby-Mercire”, vagyis Bobby Ewing Mercedes SL sportkocsijára, a lemezek alatti technika egy generációval frissebb volt. Az S-osztály forradalmian ugyanis új vázat, négy független kerékfelfüggesztést és új motorokat is kapott. Nem véletlenül. Az impozáns és komoly technikai újdonságokat felvonultató W116-os a második világháború elejéig gyártott luxus-Mercedesek vérvonalát vitte tovább: a Mercedes-Benz vele demonstrálta, hogy a legfelső szegmensben továbbra is ő az úr. Szériában adták hozzá az akkoriban ritkaságnak számító fűtőszálas hátsó szélvédőt, a belülről állítható tükröket és a négy tárcsaféket is. Rendelhető volt szervokormánnyal, kétoldalt külön állítható fűtéssel, négy elektromos ablakkal, tempomattal és ülésfűtéssel is.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2013. szeptemberi számában olvasható.