Egy gróf megálmodta, egy márki tönkretette

A Mille Miglia históriája

Népünnepélynek indult, de gyilkos küzdelemmé vált az Olaszország legszebb tájait bejáró túraverseny. Ezer mérföld izgalmas közúti versengés, balesetek, halottak és az öldöklő versenyben tökéletesedő autómárkák – ez volt a Mille Miglia.

A legelső, kezdetleges automobilok megépítése után azonnal feltámadt az igény arra, hogy azok képességeit egymáshoz mérjék. Az autóversenyek iránti vágy már a hőskorban sem hagyta nyugodni a konstruktőröket, illetve azon keveseket, akik automobilt birtokolhattak. Már 1878-ban pöfögő, gőzhajtású országúti járművek kergették egymást Amerikában, néhány évvel később pedig az európaiak is hasonló versenyt tartottak Franciaországban. A gőzhajtású autók kétfős személyzettel álltak rajthoz, hiszen a vezetőn kívül még egy fűtőre is szükség volt, hogy a gőz egészen a verseny végéig megfelelő nyomású legyen. Márpedig nem csak a szomszéd faluig tartott a küzdelem! Az amerikaiak nagyobb lélegzetű távoknak vágtak neki, ott a táv 323 kilométer volt, míg az európaiak óvatosabban, csupán a Párizs és Versailles közötti tizenhat kilométeres távolságon küzdöttek a „gőzösökkel”. Az autók felépítése rohamosan korszerűsödött, sebességük elképesztően növekedett. Néhány évtized elég volt ahhoz, hogy elérjék és túl is szárnyalják a 100, sőt a 200 km/órás sebességet is. Sajnos, a gyorsaság meggondolatlan fokozása tragédiákhoz is vezetett. Mindennek oka az volt, hogy a konstruktőrök és a versenyek szervezőit egyedül a sebességláz űzte és hajtotta, a biztonságra még korántsem fordítottak megfelelő figyelmet. Szalagfékes, hintóktól örökölt felfüggesztésen imbolygó, törékeny faküllős kerekeken gördülő autók kaptak erős benzinmotorokat, pilótáik pedig a dicsőség és a győzelem hajszolása közben minden józanságot hátrahagytak a mögöttük kavargó porban. Mert a versenypályák némelyike nem volt egyéb a versenyre jól-rosszul felkészített földútnál. Az első ízben 1927-ben megrendezett Mille Miglia sem volt más, mint benzingőzbe burkolózó tömeges öngyilkossági kísérlet. A számtalan baleset ellenére egészen 1957-ig létezett ez a legendás verseny – amikor aztán egy minden addiginál nagyobb tömeges tragédia miatt be nem tiltották.

a versenypályák némelyike nem volt egyéb a versenyre jól-rosszul felkészített földútnál

Harminc évig tartó népünnepély
A közúti versenyt két észak-olasz aranyifjú álmodta meg. Egyikük valódi grófi címet viselt, az ötlet megszületésekor huszonhárom éves volt. Aymo Maggi di Gradellának hívták, társa pedig a nála csak egy évvel fiatalabb Franco Mazzotti volt. Ők ketten különleges szenvedélynek hódoltak. Hétvégenként Bresciából átrándultak Milánóba azért, hogy az ottani versenypályán kiszáguldozhassák magukat. A helyi versenyeknek óriási és lelkes közönsége volt, minden versenynap felpezsdítette a város életét. A bresciai fiatalemberek saját városukban borzasztóan hiányolták az efféle izgalmakat. Az észak-olasz város korábban ugyan sok autóversenynek adott otthont, de a Grand Prix még 1922-ben átkerült Monzába, így Brescia autós rendezvény nélkül maradt. A két jó barát azon mesterkedett, hogy városukat ismét az autóversenyzés központjává tegyék. Kétségtelenül merész vállalkozás volt egy nagy, országúti autóverseny megszervezése, de ők nem gondolkodtak kisebben. Elhatározták, hogy egy ezermérföldes versenyt hirdetnek. A névadással nem sokat vesződtek, a versenytávból jött az elnevezés: Mille Miglia, azaz „Ezer mérföld”. Bresciából Rómán át Maranello érintésével tértek vissza a járművek a starthoz. A hosszú túraversenyt látványos gyorsasági szakaszok és merész kanyarok tették izgalmassá, de a versenyzőknek keresztül kellett hajtaniuk az Appennineken is, ahol az extrém magasság és szintkülönbségek miatt előfordultak veszélyes, jéggel, hóval borított útszakaszok is. A közönség természetesen ezeket a látványos részeket kedvelte leginkább, ezért már jó előre megteltek a veszélyes kanyarok felett emelkedő dombtetők. A versenyzők a minél jobb eredmény érdekében mindig sokat – gyakran mindent – kockáztattak, így szinte nem múlt el verseny balesetek nélkül. Nem véletlenül ragadt a Mille Migliára a „gyilkos” jelző… Ennek ellenére a sajtó mindig különleges eseményként tálalta és a valaha volt legcsodálatosabb autóversenynek nevezte.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2013. novemberi számában olvasható.