A Dakar-rali meghódította a világot

Afrikában kezdődött, aztán kitelt az ideje a fekete kontinensen és Dél-Amerika versenye lett, de bárhová űzzék is, mindig Dakar marad. A világ évről évre ámulva és borzongva figyeli, hogy ki milyen bravúrokat hajt végre és azt is, hogy ki lesz a következő áldozata. Hiszen mindig többen állnak rajthoz, mint ahányan élve térnek haza… Egy biztosnak tűnik: maga a verseny veszélyes és izgalmas – talán éppen ezért elpusztíthatatlan is.

Életveszély szülte a verseny ötletét
A sivatag ismeretlensége és végtelen szívóereje vonzotta Thierry Sabine dúsgazdag motorversenyzőt, aki megalapította a legendát. A homoktenger egy alkalommal már bizonyította neki, milyen veszélyes: a franciát 1977-ben az Abidjan–Nizza verseny alatt átmenetileg elnyelte a Líbiai-sivatag. Sabine rövid időre megtapasztalta, milyen is az, amikor elveszik valaki a végtelen homoktengeren. Nem tudta, merre van az előre, merre van a hátra, csak azt, hogy életveszélyben van. Bizonyára ijedség, vagy valamiféle misztikus élmény kerítette a hatalmába. Szerencséjére a homok elengedte a fogságból, és a versenyző hazajutott Franciaországba. Más örült volna ennek, és talán soha nem ment volna a sivatag közelébe sem, ő azonban megüzente a homoknak, hogy nem sikerült megfélemlítenie, ezért igenis vissza fog térni. Két évvel később, 1979-re megszervezte az első Párizs–Dakar ralit, amelyen még csak autók és motorkerékpárok vettek részt. A verseny amatőrök számára indult, de a néhány későbbi futam sem vonzotta még a profikat. Az indulók tehát maguk finanszírozták homoktűrő járműveik felkészítését és a verseny minden költségét. Akkor még senki sem sejtette, hogy mekkora lendületet kap majd a Dakar-rali, hogy akkor is megállíthatatlan lesz, ha már köze sem lesz a nyugat-afrikai Dakar városához.
Az első verseny a párizsi Trocadero téren vette kezdetét, ahol 182 fős mezőny áll rajthoz. A lelkes amatőrök többsége a saját örömére és elsősorban kalandvágytól hajtva vállalkozott a tízezer kilométeres táv legyűrésére. Bár magasnak tűnhetett az indulók száma, félelmetesnek és elpusztíthatatlannak láttatták magukat a bömbölő terepjárók és a különleges építésű, sivatagi homokdűnék megmászására is alkalmas motorkerékpárok, de mindenki jól tudta, hogy a homoktenger akár százszor annyi járművet és embert is könnyedén és nyomtalanul eltüntethet, ha akar. Az indulók szerencséjére Afrika kezdetben barátságos volt a versenyzőkkel, de már az első futam alkalmával is figyelmeztetően felemelte az ujját. Egy motoros, a francia Patrick Dodin a Nigerben található Agadés település mellett lesodródott az útról, felbukott és súlyos sérülései miatt életét vesztette.

A cikk folytatása a Veterán Garázs Magazin 2014. januári számában olvasható.